A szülők felelőssége mindenkor nagy volt és meghatározó, de az elmúlt időszakban, nevezetesen, a

népességrobbanás és a globalizáció, valamint a fogyasztói társadalom ezt háttérbe szorította !
Tette ezt a szülői társadalom egyetértésével és támogatásával. Miért is mondom ezt ?
Valamikor egy apa és anya kötelessége volt, hogy a gyerekeit felnevelje, és valóban, szó szerint,
nevelte, tanította. Mindenre, amire csak szüksége volt.
Ez mára – tisztelet a kivételeknek – elfelejtődött. Igyekszenek a gyerekeket mindentől megóvni,
ami csak egy kis nehézséget is okozhat nekik. Anyagilag a teherviselő képesség felső határa felett
teljesítenek, hogy a legújabb okostelefont, laptopot, stb. megvegyék a trónörökösnek. Szóval
kényeztetik a gyerekeket. Ez soha, semmilyen körülmények között nem jó. Ugyanis a következő
generáció nem tud felkészülni a rá váró feladatokra. Nem ismeri meg a háztartás vezetésének
rejtelmeit , nem tud mosni, mosogatni, főzni, stb.
Aki azt mondja, hogy nem is kell, annak felhívnám a figyelmét arra a tényre, hogy a kalandozó
magyarok nem vittek magukkal nőket és mégis ettek, ittak és főztek magukra és a mai higiéniai
mércével mérve is tisztának számítottak, tehát még a hadban járó katonaember sem tartotta
rangon alulinak, hogy mosson magára és főzzön!
Akkor a mostani kisgyerekeknek miért is nem kell megtanulni a szobatisztaságot ?
A történelem előtti időkben, amikor Én születtem – 1967-ben – a gyerekek 1-1,5 éves korukra
szobatisztává váltak, mert az anyukák foglalkoztak az apróságokkal. A gyereknevelésünk során Mi
is ezt a gyakorlatot követtük és lám, a Mi gyerekeink is 15-18 hónapos korukra szépen beletanultak
a szobatisztaságba. Ezek az évek nagyjából egybeestek a papírpelenkák térhódításával, ami
elkényelmesített sok szülőt ( direkt nem anyukát írok, ugyanis az apukák is pelenkázhatnak és
moshatják a koszos pelust, elvégre a gyerek az övé is ) , ezért nem is nagyon erőltették ezt a dolgot.
Így napjainkra az önálló vécézés a gyerekek többségénél már erőteljesen kitolódott 2, sőt 3, kirívó
esetekben 4 éves korra is. Azt nem mondhatják, hogy a gyerekek lettek alkalmatlanabbak, hiszen a
mai 3 évesek már képesek a mobiltelefonokat is kezelni, de azt nem tudják, hogyan kell egyedül
elvégezni a dolgukat ?! Én azt mondom, hogy a szülők lettek kényelmesebbek. Tanítani kellene !
Ugyanez a helyzet a cipőkötéssel.
Én az óvoda középső csoportjában már tudtam cipőfűzőt kötni, sőt a feleségem is. Valamilyen
ismeretlen csoda folytán a gyerekeink is nagyjából már 4-5 éves korukra gond nélkül felvették és
bekötötték a cipőjüket. Csak türelem kérdése, többször meg kell mutatni! A gyereknél
fogékonyabb alany nem kell a tanulásra.
A napjainkra már ez is ellaposodott. Sok cipőt már úgy terveznek, hogy a gyerek nehogy a
képességeinek a határát feszegesse azzal, hogy cipőt húz. Elég egy gyermekruházati boltba
bemenni és huzamosabb időt eltölteni, azonnal látszik, hogy a gyerekek még a nadrágjukat sem
tudják magukra húzni, a tépőzáras cipőt még úgy ahogy, de a fűzőssel meg sem próbálkoznak !
Miért van ez ?
Később a házimunka oktatása marad ki.

Sok gyereknek ( de még sok apukának is ) rejtély, hogyan kerül az ágy mellé ledobott koszos ruha
tisztán a szekrénybe ?!
A szemetesvödör mikor, hogyan és hol ürül ki ?
A hűtőbe ki és mikor csempészi be a rengeteg finom ételt és hideg sört ?
A koszcsíkos kádról hova tűnik a lerakódás, és vajon azt mivel lehet előidézni ?
Miért ragadtam ki ezeket a példákat ?
Mert ezek hétköznapi dolgok, de valljuk be, hogy amit most említettem, többnyire női munkának
titulált tevékenységek !
Itt felhívnám a T. vezérhímek figyelmét, hogy a gyerek nevelése két szülő közös kötelessége ! Nem
csak meccsre járni, sörözni és csajozni kell megtanítani a fiúgyereket, hanem arra is hogy tisztelje
nőket, a későbbi feleségét, édesanyját, segítse a munkájukat és legyen büszke a gyerekére akkor is
ha az „csak” lány !
Itt komoly befolyásoló szerepe van a fogyasztói társadalomnak, mivel apát leköti a technika,
(mobiltelefon, kocsi, hangrendszerek,stb.) ezért dolgozik mint a güzü. Anya műkörmös, szolizott,
edzésre jár.
Megkérdezem, mégis, ki és mikor foglalkozik a gyerekkel ?
A gyermekvállalás nehéz és felelősségteljes döntés, de úgy érzem, hogy kirántom egy-két
embernél a gyufát, ha leírom az igazi és őszinte véleményemet !
Miért kell minden házaspárnak gyereket vállalnia ? Vannak erre a tevékenységre teljesen
alkalmatlan párok. Sajnos nincsenek kevesen. Gyereket nevelni egy életen átívelő feladat. Éppen
ezért mondom, hogy gyereket vállalni nem kis feladat és azt komolyan kell gondolni ! Akiben nincs
annyi felelősség és akarat, valamint tehetség, hogy akár 25 éven át faragja és nevelje a gyereket,
amíg az teljesen kész felnőtté válik, az ne is vágjon bele !
Régi vesszőparipám, hogy a gyerekvállalás legyen egyfajta elbírálás és engedélyezés kérdése is.
( zárójelben, itt rögtön ellentmondok saját magamnak, de csak elvi síkon, hiszen ebben az
országban ki lenne az a romlatlan személy, vagy bizottság, aki kiadja az engedélyt ???…. De
tételezzük fel, hogy van !! )
Tehát, az életben vannak engedélyhez és képesítéshez kötött tevékenységek, járművezetés,
fegyvertartás, gyógyítás, épületek tervezése, stb. és vannak szabadon meghozható döntések és
ennek következtében korlátozás nélkül végrehajtható folyamatok is.
Amiről beszélünk az a gyermekvállalás !
Tudom, hogy sokan hörögnek, mert sejtik mit akarok írni, vagy mondani, de nekik üzenem, hogy ne
adják fel. Van értelme annak, amit írok.
Ki költözne olyan házba, amit Én terveztem, vagy építettem ( autószerelő vagyok ) , ill. ki szállna fel
olyan buszra amit az anyám vezet (soha nem rendelkezett jogosítvánnyal és szerintem nem is tud
vezetni ) ?
És ki engedné ki az utcára nyugodtan a szeretteit, ahol egy csomó degenerált, a társadalmi
együttélés erkölcsi és morális normáira fittyet hányó, neveletlen, hülye járkál ?

Próbáljunk egy kicsit őszinték lenni!
A mai magyar társadalom ( de gyanítom, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokban is ) azért
olyan amilyen, mert minden fontosabb, mint a gyerek. Pedig Ők lesznek a jövő szülői, Ők
tartanának el minket, Ők fogják meghatározni, hogy majd merre tart a világ.
És mégis … . Érdemtelenül keveset foglalkozunk a jövővel, mert a mai világban olyan földhözragadt
szemlélet gyereket nevelni és sok mindenről lemondani.
Nem kéne lemondani és mégis lehetne rendesen gyereket nevelni, ha a lehetőségeinket és az
igényeinket összhangba hoznánk. És főleg, erre a gyerekeinket is megtanítanánk. Nem kell a
gyereknek a szülők keresetéhez mértem drága ( márkás ) ruhákban és a legújabb divat szerinti
okostelefonokkal villogni.
A szórakozásról már ne beszéljünk, mert itt nálam is kicsapja a biztosítékot a hozzáállás.
Mindenki azt szórakozza el, amit megkeres, tehát, aki iskolába jár, az legyen otthon és tanuljon, ne
a szórakozóhelyeken alkoholizáljon és drogozzon !
A normális zsebpénzből erre nem tellene. Erre a szülők felelőtlen túlfinanszírozó hozzáállása
biztosít anyagi lehetőséget. Mert ugye, a szülő a törődés helyett biztosítja a gyereknek a sok pénzt,
ha már nem nevelik őket.
Az Én meglátásom szerint a szórakozóhelyeken a dolgozó emberek lehetnének, akik megkeresték a
pénzt. A zsebpénzből és ösztöndíjból élők, csak erősen korlátozott körülmények között
vigadhatnának. Ez alatt azt értem, hogy fokozott rendőri ellenőrzés biztosítaná a fiatalkorúak
alkohol- és drogmentes körülményeit. Ez szükséges lenne, ahhoz, hogy a következő generáció ne a
tudatmódosítókon és az alkoholon nőjön fel ! Milyen társadalom lesz így itt 25 év múlva ?
Szeretném tudni, hogy eltúlzom a problémát, de erős a gyanúm, hogy 70 éves koromban már
megint nekem fogják mondani, hogy igazam volt.