Mindketten a részünk és alkotóelemünk! És mégis, csak az egyiket szeretjük. Ha hiszünk az angyalokban és magasabb szintű létformákban és energiákban, akkor ezekhez hozzátartoznak az ördögök és az egyszerűbb életformák és a negatív energiák is.  De Én, mégis megpróbálom a sajátos világszemléletemmel mindkettőjüket szimpatikussá tenni. Az ember igen összetett, és sajátos felépítésű lény. Amit ismernek és embernek szoktak nevezni, az mindössze a fizikai kiterjedése. A fizikai test, kevesek által, de látható „szerve” az aura. Ez egy több funkciós szerv, feladatai közé tartozik az energiák közvetítése, a lélek tájolása az Univerzumban. A fizikai testhez tartozik továbbá a lélek is, aki kormányozza a cselekedeteket és felelős a személyiségünkért. Az egyértelmű, hogy az ember nem csak fizikai test, hanem egy spirituális lény is. Úgy fogalmaznék, és nem járhatok messze az igazságtól, hogy az ember egy szellemlény, aki rendelkezik 3 dimenziós kiterjedéssel is, azért, hogy a lelke által kipróbálni kívánt dolgokat a Mi egyszerűbb, 3 kiterjedésű dimenziónkban is átélhesse. Direkt fogalmaztam 3 dimenzióban. A 4. dimenziónak nevezett idő a fizikai test számára értelmezhetetlen. A fizikai valóság mindig a jelenben létezik. Az időt csak a lélek tudja felfogni és felhasználni az időutazásai alkalmával. De ilyenkor a fizikai testnek csak az illúzióját vetíti ki, tehát semmit nem tudunk megfogni, de a gondolatainkkal képesek vagyunk megvalósítani! Tehát a spiritualitás és a fizikai kiterjedés – testiség! Melyik, mire inspirálja a másikat? A lélek tanulni akar, hiszen feladata van, hogy megismerjen és kipróbáljon szituációkat és ezek megoldása, vagy elbukása árán fejlődjön, tökéletesedjen. Igen ám, de a test létezni akar, fizikai igényei vannak, táplálkozás, anyagcsere, pihenés, szexualitás, stb. Ezt kell összehangolni. Az mindennek az alapja, hogy fogadjuk el saját magunkat fizikai testként és szellemlényként is! Béküljünk ki mind a két Énünkkel! Tehát a lélek, felelős a spirituális tevékenységekért, amit általában angyali irányításként és égi segítségként szoktunk emlegetni. De, a nehézkes és mozgásában korlátozott test kapacitálja a cselekedeteinket a fizikai sík örömeinek kihasználására. Evés, pihenés, szeretkezés, egyéb fizikai javak beszerzése és halmozása (pénz, vagyon, stb.) ami által a testi szükségleteket lehet biztosítani hosszú időre. Ezt szoktuk csábításnak nevezni és az ördög művének tekinteni.  Az ördögkép még a katolikus egyház térnyerése idején kezdett markáns alakot ölteni, hiszen magyarázni kellett a bizonyítványt! Isten, és az Ő teremtménye, az ember jó, de itt van, az a gonosz, aki minderre rábírja. Itt megjegyezném, hogy az ördögöt senki sem látta, pl. lopások, vagy erőszakos közösülések előtt, amint rábírja az elkövetőket a bűncselekményre. Itt szó sincs erről. Szükség van az életben is a kontrasztra, mint, ahogy a festővászonra is sötét háttérrel kell alapozni, ha fehér, hófödte hegycsúcsokat szeretnénk festeni, különben nem fog a fehér a fehértől elütni, tehát nem látszik! Akkor mit is fogok tapasztalni? Semmit. Az alacsonyabb szinten álló lelkeknek még a kísértést is ki kell próbálni, valahogyan kontrasztot kell produkálni! A lelkek rezgésszintje és ez által a hangulata sem állandó! Ezért engedik megtörténni a rossz tetteket és a bűncselekményeket.