–        … és azt mondtad, hogy minket? Tehát nem kell elválnunk?  jött meg a dédmama hangja is.

–        Igen, …. sejtetni engedte az Úr, hogy nem vagytok egyszerű esetek… Figyeljetek …. !

… és törökülésben, szemben a két kisöreggel szemben leült az ágyra és elmondta küldetését, valamint a Mindenhatóval folytatott beszélgetését, kivéve a fogadóbizottságot.

–        Szóval, alakíthatjuk a körülményeket, de készüljetek, mert indulni kell!

                                                                                                                          zárta szavait Mihály.

–        Értettük és köszönjük!  Nem kérünk sok időt, csak főzök egy kávét és kikészítem a legnagyobb dédunkánk számára a reggeli süteményét egy jó tejeskávéval. Tudod, Uram, minden reggel a hajnali futás végén felugrik és megreggelizik nálunk, beszélgetünk egy kicsit és megy az iskolába…  Kár, hogy kihűl addigra a reggelije….     

                                                                                                                           sóhajtott a dédpapa.

–        Hát akard, hogy frissensült legyen a süti és még meleg a tejeskávé!

Hatalmatokban áll! Akár azt is kívánhatjátok, hogy az asztalon gőzölögjön a reggeli és a kisujjadat sem kell mozdítanod!

–        Nem Uram! Az éppen elég, ha nem hűl ki! Sok éve főzünk a családunkra, most sem lesz másként, hiszen adomány, hogy meg tudjuk tenni és élünk is a lehetőséggel!

És a Dédnagymama és a Dédnagypapa kisétált a konyhába és az ámuló Arkangyal szeme láttára összekészítette a dédunoka reggelijét.

–        És akkor most elég arra gondolnom, hogy maradjon meleg a süti és a tejeskávé  ….?

–        Pontosan, így fogja megtalálni, akárki is lép a lakásba.

–        Akkor végeztünk is, öltözzünk és menjünk!

–        Csak gondoljatok rá és meglesz!

–        Bocsánat, de Mi szeretnénk kiválasztani a szekrényből!

–        Jó, csak Nekem ez szokatlan, öltözzetek!                                              nevetett az Arkangyal.

Ezt követően már csak 10 percbe tellett, hogy a Dédnagypapa megborotválkozzon, a Dédnagymama kicsit sminkeljen és a legszebb ruháikba öltözzenek.

A konyhát rendbe tették, elmosogattak, a hálóban bevetették az ágyat és útra készen álltak.

Ekkor felmerült a Mama fejében egy kérdés:

–        A testünk marad?

–        Hogyan szeretnétek?

–        Inkább jöjjön, ott fent úgy is megfiatalodik?!

–        Igen, a Ti estetekben így történik.

–        Akkor mehetünk.

–        Akkor még egy perc….                                 kérte a Papa és elkezdte magáról levenni a gyűrűit, és nyakláncait. A gyűrűket  és a gondosan összehajtogatott láncokat egy papírlapra helyezte és mindegyik alá odaírta, hogy melyik gyerekének vagy unokájának, ill. dédunokájának szánja.

A Mama is így tett, azután a lap aljára egy szívecskét rajzoltak, oly módon, hogy a bal felet a Papa, a jobb felet a Mama rajzolta, így egységes volt és mégis benne voltak mindketten.

Egységes volt és mégis tükrözte az alkotót!

Az Arkangyalok vezetője nézte Őket és a búcsút, …

… és valami megmozdult benne, klasszikusan szép arcán könnyek csorogtak.

Még soha nem töltött együtt ennyi időt földi emberekkel, akik ennyire szelídek és szeretetteljesek voltak, ez teljesen megváltoztatta, amit egyszerűen nem értett.

–        Mehetünk !                                                zökkentette ki a két kisöreg a meghatottságából.

–        …várjunk…. a családotok is ilyen, mint Ti? Mármint ilyen kedves és gondoskodó?

–        Többnyire igen! Sok időnk volt, arra, hogy az új generációkat neveljük, velünk nőttek fel és a Mi gondolatainkat tanulták meg.

–        Akkor Ők is megérdemlik, hogy lássanak csodálatos dolgokat!

–        Láttak, Uram…, az egész életünket… , az egész csodát!

–        Akkor a búcsúajándékot Ti választhatjátok ki! Itt van egy látomás generátor, Ti hologram kivetítőnek hívjátok. Csak gondoljatok arra, hogy mit szeretnétek a következő nemzedékekre hagyni, ez rögzíti és 120 másodperces kivetítést készít arról, amit szeretnétek emlékül hagyni. Képet, hangot, történetet, bármit…

A két öreg összenézett és elmosolyodtak, lehunyták a szemüket és ugyanarra gondoltak!

Reggel hét órakor a legidősebb dédunoka a reggeli kocogást követően felugrott dédszüleihez, de hiába kopogott, nem nyitottak ajtót, ezért kulcsával ment be a lakásba.

Hiába szólongatta a kisöregeket, nem kapott választ, és a lakásban sem találta Őket.

De, a konyhában különös, zöldes neonfény izzott, ezért belépett a helyiségbe és elakadt a szava.

Az asztalon a megszokott reggeli kávéja és sütije gőzölgött, valamint egy papírlap hevert ékszerekkel, gyűrűkkel, nevekkel, rajzolt szívecskével.

És egy tenyérnyi fémkorong, amiből folyamatosan holografikus film sugárzott életnagyságú szereplőkkel és háttérrel.

 … 2 perc hosszan … egy fiatal lány és fiú, akik lassan felnőnek, gyermekeik lesznek, mesélnek nekik, játszanak velük, felnevelik Őket.

… unokáik születnek, ismét mesélnek, játszanak, nevetgélnek. Egyre többen állnak mellettük.

… azután már a dédunokák is megszületnek, mesék, játékok, séták.

Már tekintélyes, nagy család az Övék.

… folyamatosan boldogok, lassan megőszülnek, ráncosodnak, de mintha nem öregednének.

…ugyanúgy mosolyognak.

Végül egymást átölelve a jövőbe mosolyognak és halkan, de, akár szájról is tisztán olvashatóan annyit mondanak, hogy :

„SZERETÜNK TITEKET! ÖRÖKKÉ VIGYÁZUNK RÁTOK! ”

Ekkor, a film végén egy hatalmas Angyal érkezik értük, ekkor a két ember hirtelen visszafiatalodik és szárnyuk nő, majd együtt repülnek a Mennyek felé!

A legnagyobb dédunoka csak állt és nézett, nem is értette, hogy mit lát, majd lassan felfogta, hogy miről szól ez az emlékvideó.

Telefonján a családi csoportba küldte a rövidfilmet, ezzel a pár szavas kommentárral:

„Két új Angyal vigyáz Ránk!”