Ami magyar, az nekünk nem kell?! A világsikerű 300 c. film után szabadon.  Mindenki ismeri Leonidasz, spártai király és 300 hős harcosa történetét, melyet egy pár éve az amerikai filmstúdiók is feldolgoztak. Gerald Butler és a többiek megismertették a világgal a görögök hősiességét. De, vajon Magyarországon és a világban, a mai napon hányan tudják, hogy nekünk, magyaroknak is volt egy csodálatos 300-asunk egy nem kevésbé csodálatos, kiemelkedő vezérrel, aki nem csak egy harcban, de egy életen át hős volt!

Volt egy kis vár, melyet árok vett körül, vízzel telve. Maga a vár, korának egyik legjobban tervezett egysége volt. Öt védelmi vonalból állt. Külső mocsaras rész, belső vizesárok, külső vár, belső vár és a legbelső, a palota.  Nagyjából 3500 katona védte, mind magyar volt. Nyár derekán körbevette a várat a török sereg, kb. 100.000 emberrel, és nagyjából 8 hétig lőtte, rombolta és ostromolta, de nem tudta elfoglalni! Hullott magyar és török egyaránt, de a magyarok állták a sarat és tartották a várat, a hazát. Az életük árán is ! Végül, az „igazhitűek” elfogott magyar földművesekkel akarták átvágatni a vizesárok töltését, hogy elszökjön a víz és közelebb férjenek a gyűlölt gyaurokhoz. De a vezér ezt is megakadályozta, más választása nem lévén magyar ágyúkkal lőtte a mocsárba a magyar embereket… ! Aznap este a vezér sírva kérte a magyarok védőszentjét, Szűz Máriát, hogy bocsásson meg neki, de Ő egy országért harcol! Az ostromló sereg látta, hogy nem jut előrébb, ezért ágyúkkal és bombákkal felrobbantotta a gátat és eltorlaszolta a lápot tápláló kis patakot. Így karnyújtásnyira kerültek a belső várba húzódó magyarokhoz. Újabb egyheti ágyúzás és robbantások után döntő rohamra készülődtek. A vezér látta ezt és tudta, hogy elérkezett a vég. Összehívta az embereit, azt a megmaradt nagyjából 250 katonát és megköszönte nekik a bátorságukat, a hősiességüket és az életüket!  A lovaikat leszúrták, a megmaradt drágaságokat és kincseket a tér közepén halomba hordták és felgyújtották, ne jusson az ellenség kezére. A vezér szilvakék mentéjének két felső zsebébe 100-100 aranyat tett, az övére két szablyát csatolt és két kölyökpuskát ( pisztolyt) dugott. Ezt követően kirontottak a rájuk várakozó és betörni készülő török seregre. 250 fő a 100.000 ellen ! Rövid küzdelem volt, de a híre a mai napig is fent maradt! Az ostrom alatt a bezárt sereg vezére két alkalommal kért katonai megerősítést és felmentő sereget az osztrák császár és magyar királytól.  Ferdinánd király megüzente, hogy minden vasárnap misét mondat érettük! De katonát nem adott. A vezér önszántából vezette a védősereget 9 hétig, hiszen ezt megelőzően nem Ő volt a várkapitány, hanem Stáncsics Márk, de a török közeledtének a hírére átvette a védelem irányítását. Nem kellett volna ott lennie, de tudta, hogy neki mégis ez a kötelessége! Ő a horvát bán, magyar királyi kamarás és aranysüveges kincstárnok, az Aranygyapjú rend kitüntetettje, magyar gróf, az akkori Magyarország legnagyobb földesura volt. A törökök a hófehér hattyúszárnyas zászlójától is rettegtek, a császári udvarban féltek tőle, mert nem volt lefizethető, ezért „Vadkan”-nak nevezték! Az Ő csodálatos, 300 fős, válogatott, állandó csapata volt a „Száguldók” százada, mely az utolsó emberig az életét áldozta ebben a harcban, A HAZÁÉRT!