Külön köszönetem Szántai Lajos művelődéstörténésznek, valamint Száraz Györgynek és Horváth Zoltánnak az értékes
és nagy témakört felölelő előadásaikért,
mivel elérhető történelmi és ezoterikus anyagaik több esetben forrásként szolgáltak írásaimhoz!
További munkásságukhoz ezúton is hosszú, egészséges, eredményes életet, valamint sok erőt és kitartást kívánok!

Ami magyar, az nekünk nem kell?! A világsikerű 300 c. film után szabadon.  Mindenki ismeri Leonidasz, spártai király és 300 hős harcosa történetét, melyet egy pár éve az amerikai filmstúdiók is feldolgoztak. Gerald Butler és a többiek megismertették a világgal a görögök hősiességét. De, vajon Magyarországon és a világban, a mai napon hányan tudják, hogy nekünk, magyaroknak is volt egy csodálatos 300-asunk egy nem kevésbé csodálatos, kiemelkedő vezérrel, aki nem csak egy harcban, de egy életen át hős volt!

Volt egy kis vár, melyet árok vett körül, vízzel telve. Maga a vár, korának egyik legjobban tervezett egysége volt. Öt védelmi vonalból állt. Külső mocsaras rész, belső vizesárok, külső vár, belső vár és a legbelső, a palota.  Nagyjából 3500 katona védte, mind magyar volt. Nyár derekán körbevette a várat a török sereg, kb. 100.000 emberrel, és nagyjából 8 hétig lőtte, rombolta és ostromolta, de nem tudta elfoglalni! Hullott magyar és török egyaránt, de a magyarok állták a sarat és tartották a várat, a hazát. Az életük árán is ! Végül, az „igazhitűek” elfogott magyar földművesekkel akarták átvágatni a vizesárok töltését, hogy elszökjön a víz és közelebb férjenek a gyűlölt gyaurokhoz. De a vezér ezt is megakadályozta, más választása nem lévén magyar ágyúkkal lőtte a mocsárba a magyar embereket… ! Aznap este a vezér sírva kérte a magyarok védőszentjét, Szűz Máriát, hogy bocsásson meg neki, de Ő egy országért harcol! Az ostromló sereg látta, hogy nem jut előrébb, ezért ágyúkkal és bombákkal felrobbantotta a gátat és eltorlaszolta a lápot tápláló kis patakot. Így karnyújtásnyira kerültek a belső várba húzódó magyarokhoz. Újabb egyheti ágyúzás és robbantások után döntő rohamra készülődtek. A vezér látta ezt és tudta, hogy elérkezett a vég. Összehívta az embereit, azt a megmaradt nagyjából 250 katonát és megköszönte nekik a bátorságukat, a hősiességüket és az életüket!  A lovaikat leszúrták, a megmaradt drágaságokat és kincseket a tér közepén halomba hordták és felgyújtották, ne jusson az ellenség kezére. A vezér szilvakék mentéjének két felső zsebébe 100-100 aranyat tett, az övére két szablyát csatolt és két kölyökpuskát ( pisztolyt) dugott. Ezt követően kirontottak a rájuk várakozó és betörni készülő török seregre. 250 fő a 100.000 ellen ! Rövid küzdelem volt, de a híre a mai napig is fent maradt! Az ostrom alatt a bezárt sereg vezére két alkalommal kért katonai megerősítést és felmentő sereget az osztrák császár és magyar királytól.  Ferdinánd király megüzente, hogy minden vasárnap misét mondat érettük! De katonát nem adott. A vezér önszántából vezette a védősereget 9 hétig, hiszen ezt megelőzően nem Ő volt a várkapitány, hanem Stáncsics Márk, de a török közeledtének a hírére átvette a védelem irányítását. Nem kellett volna ott lennie, de tudta, hogy neki mégis ez a kötelessége! Ő a horvát bán, magyar királyi kamarás és aranysüveges kincstárnok, az Aranygyapjú rend kitüntetettje, magyar gróf, az akkori Magyarország legnagyobb földesura volt. A törökök a hófehér hattyúszárnyas zászlójától is rettegtek, a császári udvarban féltek tőle, mert nem volt lefizethető, ezért „Vadkan”-nak nevezték! Az Ő csodálatos, 300 fős, válogatott, állandó csapata volt a „Száguldók” százada, mely az utolsó emberig az életét áldozta ebben a harcban, A HAZÁÉRT!

Gróf ZRÍNYI MIKLÓS – SZIGETVÁR – 1566

A kék hegyek kapitánya – Zrínyi Miklós életrajzi könyve