Külön köszönetem Szántai Lajos művelődéstörténésznek, valamint Száraz Györgynek és Horváth Zoltánnak az értékes
és nagy témakört felölelő előadásaikért,
mivel elérhető történelmi és ezoterikus anyagaik több esetben forrásként szolgáltak írásaimhoz!
További munkásságukhoz ezúton is hosszú, egészséges, eredményes életet, valamint sok erőt és kitartást kívánok!

  1. év eleje – Föld … – genderviták – „szivárvány házasságok” …
  2. év eleje – Magyarország –az Alaptörvény módosításával rögzítik, …

az ANYA NŐ, AZ APA FÉRFI….

Ebben az esetben, bármilyen furcsa is, nem a magyar vezetést kívánnám az értekezés tárgyává tenni, vagy bírálni!

Sőt, a támogatásomról biztosítom! Még akkor is, ha –jelenlegi ismereteink szerint – alapvető tényt rögzített, a lehető legmagasabb jogszabályi szinten!

Mielőtt bárki dörzsölné a tenyerét, nem a nemi identitás problémákkal küzdő emberekkel van bajom, Őket sem bántom!

Magával a folyamattal és a jelenlegi társadalmi megítéltetésével szemben vannak komoly aggályaim!

Minden civilizációs foknak és társadalmi berendezkedésnek meg vannak a szexuális kihívásokkal küzdő, nemi identitásukban a nagy többségtől eltérő tagjai, hol kevesebben, hol többen.

Több természeti népnél gond nélkül – egyéni és társadalmi toleranciát mutatva, elfogadták, sőt elismerték a saját nemükhöz vonzódó, vagy akár váltakozó vagy egyszerre több irányban érdeklődést mutató személyek létjogosultságát. 

Ezt egyszerűen magánügynek tekintették!   Nem származhatott belőle előny és nem okozott hátrányt. Tudták, hogy vannak szőke hajú emberek és léteznek barnák, valamint feketék és vörösek is. Így, tudattalanul is, ösztönösen helyesen kezelték a helyzetet, mert nyoma sem volt sem negatív, sem pozitív diszkriminációnak! 

Őket is a társadalom egyenrangú tagjaiként kezelték, véleményem szerint helyesen! Azonban Ők, a kisebbséget alkotók is elfogadták, hogy a nagy többségtől való különbözőségük (direkt nem illetem Őket a „mások” jelzővel!, hiszen nem „mások”, csak eltérőek, de alapvetően velünk egyformák ) bizonyos határokat vagy gátakat szab számukra.  Ilyen volt a hivatalos házasság vagy az örökbefogadás! Ennek ellenére együtt éltek … és amennyiben volt alkalmuk az elárvult kisgyerekek ellátásában, gondozásában, nevelésében is segédkeztek! Szeretetet adni és gondoskodni ugyanúgy tudtak Ők is!

De, a gyerekeket születési nemüknek megfelelően tanítók és nagy tudású, szakavatott oktatók pallérozták, ezért nem szenvedett csorbát az ismeretanyag helyes átvétele.

A lányok életrevaló nőkké, a fiúk erős férfivá váltak! Mert ez volt a közösség érdeke! És ez működött is, mindenféle jogászkodás és megkülönböztetés nélkül.

Az eltérő beállítottságúaknak a civilizáltabb időszakokban már nem volt részük ekkora elfogadásban és toleranciában, hiszen a materialista korokban kőkemény fellépéssel, tűzzel-vassal üldözték és irtották Őket! Beállítottságukat betegségként kezelték és a tudatlan, információhiányos megítélésből táplálkozva rengeteg kárt és szenvedést okoztak ennek a rétegnek, volt, akiket megműtöttek és megcsonkítottak a „gyógyítási folyamat” vagy „kezelés” során.

Házasság, együttélés szóba sem jöhetett, a gyermeknevelés vagy örökbefogadás még a legbátrabbaknak sem jutott eszébe!

Itt megjegyezni kívánom, hogy részben a szigorú tiltás és üldözés hatására jelentősen megnövekedett a gyermekek és fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális jellegű bűncselekmények, hiszen, ha békés úton nem ment a partnerkeresés és egymásra találás, akkor sok üldözött emberben a társadalmi szembenállás egyedül ez a megoldási lehetőséget hagyta kibontakozni!

Ez feltétlenül helytelen, káros és semmilyen körülmények között nem elfogadható bűnöző fellépés!

Tehát, mindkét oldal komoly károkat és érdeksérelmeket szenvedett, és ami még ennél is szomorúbb emberéletek is követelt ez a fajta harc.

Ennek a kegyetlen és értelmetlen szembenállásnak az elmúlt évtizedekben a megoldása kezdett körvonalazódni, hiszen, különböző szervezetek felvállalták a legmagasabb szinteken is a nagy átlagtól eltérő gondolkodásmódúak érdekképviseletét!  

Enyhült a társadalmi nyomás és lassan nyitottabbá vált a gondolkodásmód, befogadóvá váltak a családok és a munkahelyek, kinyíltak a kapuk és rugalmasabbá váltak a jogszabályok. 

Lehetőség nyílt a törvényes élettársi kapcsolatra, a hivatalos házasságra is!

Immáron nem létezett hátrányos megkülönböztetés…

… csak amit a természet alakított ki!

Nevezetesen, – jelenlegi tudásunk és ismereteink alapján – gyermeke egy nőnek születhet egy férfitól!

A Föld nevű bolygón ez a rend!!!

Ebbe belenyúlni veszélyes!  Régóta gyakorló szülő vagyok és kijelenthetem, hogy a gyerekek szocializációs folyamataiban és tanulási menetében elengedhetetlen szerepe van a szülők domináns, hangsúlyozom, DOMINÁNS nemi jellegének és viselkedésmintájának!

Nem becsülöm alá a „szivárvány házaspárokat”, de a probléma – ha kimondjuk, ha nem, akkor is – ott kezdődik, hogy az ilyen nemi identitás problémákkal és kihívásokkal küzdő embereknek és pároknak, az életnek pont ezen a területen van gondjuk.

Nyilván, elméletben alátámasztva, próbaperek során bizonyítást fog nyerni, hogy a gyermekek testi-szellemi fejlődését bizonyítottan nem befolyásolja hátrányosan az egynemű házaspárok gondviselése.  Éppen ezért kategorikusan megtiltani nem lehet! Tehát, szabad lesz… 

De, hogy ez milyen nehézségeket okoz majd az ilyen „szülők” mellett felnövő gyerekeknek..??

Még nem tudjuk!

Nincs kétségem, hogy rendkívül sok, nagyon értelmes, intelligens és tanult fiatalember kerül majd a társadalomba!

Ők nagyon érzékenyek, ezért sebezhetőek is lesznek!!! És sokan szándékosan meg is fogják Őket bántani, sebesíteni!  Ők nem tudják majd megvédeni magukat, mert Ők, várhatóan saját születési nemüknek megfelelő késztetések alapján élnek és megfelelő ösztönök hajtják Őket, de ki fog nekik „életrevaló” (tudatosan nem a „helyes” kifejezést alkalmaztam… hiszen ki tudja… mi a helyes??) segítséget nyújtani?  Amíg otthon lakik, addig minden nap összecsap benne a társadalmi elvárás és az otthoni?!

Gondoljunk csak bele! Létezik egy elfogadott családi gondolkodásmód, amivel ellenkezik a felnövő gyerek ösztönös nemisége!  Már a családban sem fog támogatást kapni! Vagy, ami még rosszabb… elfogadja a szüleinek az irányultságát és az tetszik neki! Akkor Ő is egy születési nemétől eltérően gondolkodó és viselkedő felnőtté fog válni?!

 

Amennyiben ezt egyes személyként vagy szervezetként kívánja megváltoztatni valaki, vagy valakik, kérem, hogy ezt ne ilyen sunyi képmutató módon, a szóban forgó csoport háta mögé bújva tegye!

Én személyesen meg vagyok győződve, hogy a fenti folyamatot nem a véletlen indította el és mai napig sem a jóindulatú segítőkészség vezérli!

Nincs illúzióm, szavaim nem fognak alapvető változást hozni, még magyar viszonylatban sem, mert a felhasznált emberek vágyaik megvalósulását látják ebben a folyamatban, de a „polcorrect” hozzáállás nem engedi, hogy rámutassanak és elmagyarázzák nekik, hogy a törekvéseik nem szolgálják a társadalmi érdekeket, ……