Mottó : … a Csillagok háborújában már csak Obi Van Kenobi harcol fénykarddal, de mégis eredményes, mert birtokolja a régiek tudását és erejét!
De, legyőzhetetlen, mert Ő Kenobi tábornok, az ERŐ és RÉGI TUDÁS hordozója!
Hogy jön egy Csillagharcos a Nőnaphoz?
Úgy, hogy megidézték, mert amikor „megszólítanak” és írásra késztetnek, mindent készen kapok, képeket, hangokat és történeteket, csak jegyeznem kell.
Nagyon régóta nem jutottak eszembe Apám, Feri papa, Nagypapáim Balogh papa és Bajkó papa, valamint Dédnagypapám, Benkő Gyula papa, és drága Apósom, Gyuri papa, de ma valahogy ismét, ezúttal egyszerre meglátogattak!
Váratlanul, megint „vetíteni kezdtek” és beúszott a Nőnap, és az összes családomba tartozó NŐ!
Majd vágás nélkül „Ők” jelentek meg, Akiktől a Nők szeretetét és tiszteletét tanultam!
Már pár éves kisfiúként is Nagypapámmal vagy Apukámmal mentem virágot vásárolni Nőnapra, amit azután nekem kellett odaadni Anyukámnak és Nagymamámnak, hogy:
„Boldog Nőnapot!”
Ez mindig nagyon kínos és feszengős jelenet volt, legalábbis számomra.
Azután teltek-múltak az évek, kezdtem felnőni és az óvodában, majd az iskolában is szerveztek nőnapot….
Egyre kellemetlenebb volt.
Végül felnőttem és a munkahelyeken is belefutottam az illendőnek tartott
„Virágot cserélnék puszira!” című végeláthatatlan műalkotásba. Ekkor sem tetszett jobban.
Majd, egy újabb korszak beköszöntével megszülettek a lányaink és ezt követően kedveskedve, majd megszokásból felköszöntöttem Őket is, mert kezdetben apró, majd egyre nagyobb Nők voltak.
De, még mindig nem éreztem, hogy ezt miért is kell tennem!
És a mai napon, amikor „átsuhantak” felmenőim az elmémen, meghozták a választ.
Megmutatták és képekben felidézték számomra, hogy mit, miért tettek sok-sok éven át, de most teljesen más volt az aláfestő szöveg!
Mindig Én voltam az, aki átnyújtotta a virágot, csokit, egyéb más ajándékot és begyűjtötte a puszikat…., de a háttérben mindig ott állt az Apukám, a Nagypapáim, a Dédnagypapám, vagy mellettem volt az Apósom.
Volt, aki megjárta a hadifogságot is, meg a kényszermunkát, mások a bányában dolgoztak sok évig, hídmester is akadt köztük, aki a Lánc-hídon és az Alagútban dolgozott, fagyban és hőségben egyaránt, vagy gépkocsivezetőként kereste a kenyerét, egyikükre a bombázások alatt ráomlott egy ledőlő házfal, vagy megesett, hogy a határokon át hozta a várandós feleségét, hogy biztonságban legyen a családja.
Sok küzdelemben és harcban edződtek igazi férfivá.
Különböző egyéniségek és személyiségek voltak, akiket az élet nem kényeztetett!
De, egyben tökéletesen megegyeztek!
Olyan férfiak voltak Ők, Akik mindig ápoltan, borotváltan, sőt nagyon sokszor ingben és nyakkendőben közlekedtek!
A Nőkkel mindig lovagiasan és előzékenyen viselkedtek!
Született Urak voltak!
Becsülték a Női nemet!
Mert olyan párjuk volt, aki az Életüket óvta és széppé tette!
Elmondták, hogyan rakjam már végre össze azt a felhalmozott tudást, ami bennem van, aminek az alapjait Ők rakták le bennem!
Ez az „Ő üzenetük” szerény személyemen keresztül, a család Nőtagjainak, amit annyi éven át nem mondták el, mert nem tudták megfogalmazni, hogy mit jelent egy NŐ a családban!
A virág, vagy bármilyen apró ajándék, a köszönet kifejezése!
Hogy mit köszönünk meg?
Azt, hogy a Nők ősidők óta velünk vannak!
A férfiak vadat ejtettek … és a NŐK csodálatos étellé varázsolták!
A férfiak csatába mentek … és NŐK követték őket oda is!
A férfiak házakat építettek … és a NŐK otthonná alakították!
A férfiak családot álmodtak … és a NŐK megvalósították!
Egyszóval, mindig és mindenhol velünk voltak, vannak, és lesznek!
A magyarok szkíta-hun korszakában, Attila nagykirály idejében, a nők a hadjáratba is elkísérhették /elkísérték a férjüket!
Hadban a lányok és asszonyok egyenrangú félként vehettek részt!
Feljegyzések és régészeti leletek is bizonyítják, hogy a csaták helyszínein feltárt sírokban sok női csontváz nyugszik!
A magyar nők nem maradtak alul a harcban sem, sokszor előfordult, hogy, a közelharcban lehulló sisak alól hosszú hajfürtök bukkantak elő!
Sok nőnek megadatott, hogy egy csatában házastársát támogatva és védelmezve áldozza életét!
Nem volt ritka, hogy a házastársak egyszerre, egymás mellet lépjenek a „Csillagösvényre”!
Betartották házastársi esküjüket …
„ jóban-rosszban, boldogságban-veszedelemben … el nem hagyom… „
Őket még a Halál sem választotta el!
Az ilyen párokat közös sírban, kezeiket egymásba kulcsolva helyezték örök nyugalomra!
Mert a NŐ elkísérte és nem hagyta magára a párját!
Szeretném segítségül hívni a nagyszerű Gárdonyi Gézát, aki rendkívül alapos és különösen művelt író volt!
Az Ő műveiben a Női szereplők mindig nagyon erős és szerethető alakok!
Aki olvasta a „Láthatatlan ember” és az „Egri csillagok” című műveket, tudja miről beszélek.
Amikor Zéta beilleszkedik a hunok közé és tanítják a szabályokra, ott is megemlítik a csatába vonuló nőket.
Ebben a műben határozottan egyenrangú a Női nem beállítottsága!
Vagy az Egri csillagokban, … tudom, mindenkinek azegri nők jutnak az eszébe, de most nem róluk van szó!
A gyermekét kutató és követő Anya alakja is meghatározó vonulata az eseményeknek, hiszen eget-földet megmozgat a gyermeke visszaszerzéséért folytatott küzdelemben, és ténylegesen is, mert még egy bástya is felrobban, amikor az ellenség által körülvett és ostromlott várba kell bejutnia. De, mindez nem érdekli…
Vagy, … apró epizód, de milyen érdekes, nagyon keveseknek ragadt meg! Amikor a huszárok által zsákmányolt ládában találnak egy apró török gyereket!
A kérges lelkű férfiak le akarják szúrni, vagy agyonütni, de a NŐK megmentik a kis Szelimet, még akkor is, ha az ellenség gyereke!
Erre csak a Női lélek képes!
És, nem csak megmentik, de a konyhán nevelgetik és sajátjukként ellátják! Az ostromlott várban!
Amikor mindenkinek életveszély a léte az ágyúzások közepette!
Lehet-e szebb egy ilyen hősi mű lezárása, mint az, hogy az ostrom után a török és a magyar Nő visszacseréli a gyerekeket?! Mert, milyen érdekes, a török Nő is gondoskodott a kis Bornemissza Jancsikáról!
Végül egymás szemébe néznek és kezet fognak! Megköszönik egymásnak szavak nélkül is!
Tehát, itt csatlakozik egy ikonikus író a NŐK egyetemes elismeréséhez!
Gárdonyi előadásában egyre megy, hogy magyar vagy török Nő, gondoskodik a hozzá került gyerekről!
Ez mutatja, hogy a XIX.-XX. század fordulóján még így vélekedtek a Nőkről és így írtak róluk.
Születésetektől fogva gondoskodtok rólunk és szebbé teszitek az életünket, egészen a végső napjaitokig!
Lányaim első játékai a babák és az állatkák voltak, akiket lelkiismeretesen meg kellett etetni, de közben Apa is kapott! 
A „Nagymamáink” is, 80 körül és felett, akármikor meglátogatom Őket, étellel, süteménnyel kínálgatnak… Nem azért, mert az éhség látszik rajtam… hanem, mert így diktálja a Lelkük!
Ti teszitek szebbé az életünket!
Közben Ti szépek maradtok, az arcotok és a szemeitek ragyogása is a régi!
Anyukám haja is már őszül, az arca is ráncosodik, de Én nem veszem észre, mert számomra ugyanaz a fiatal Nő, aki gyermekkori emlékeimben él! Aki este mesélt nekem és játszott velem.
Párom még mindig szép arcából is ugyanazok a ragyogó szemek néznek több mint 40 éve!
Nem változott semmi!
A lányaim arcát is ugyanolyannak látom, mint gyerekkorukban!
Pedig eltelt több mint 30 év.
Miért?
Mert NŐK!
Belülről sugároznak!
Ez az Ő csodájuk! A NŐKÉ!
A teremtés képessége és a szeretet!
A gondoskodás és a gyengédség!
Sokan próbálták már megfogalmazni, de azt hiszem sok magasztos és dicsérő jelző gyűjtőneve:
NŐ!
Ha, már az elején Kenobi tábornokot is megidézték nekem, akkor hadd zárjam az írást is vele, ill. azzal amit számomra Ő képvisel!
A régi idők értékeinek nem szabad a divatból kimenni!
Óvni kell a tudást és a társadalmat alakító jól bevált szabályokat és tartalmakat!
Ebbe beletartozik a NŐK szeretete és megbecsülése is! De, nem csak egy meghatározott napon és egy bizonyos ideig, hanem folyamatosan és mindenhol!
A fenti példák és esetek megmutatják, hogy ejthetsz vadat, ha nincs, aki elkészítse, építhetsz házat, ha nincs, aki otthonná tegye, lehet gyereked, ha nincs, aki szeresse!
A Nőket szeretni és tisztelni egyfajta tudás!
Ezt kifejezni nagyon könnyű, hiszen a mindennapi életben a lovagias és előzékeny viselkedés ennek a gyakorlati megvalósulása!
De, ezt szavakba önteni és szívhez szólóan elmondani, leírni hihetetlenül nehéz!
Mert az érzések leírásához sokszor kevés a szó…, azt érezni kell!
Itt, most úgy kell írnom, hogy a mondatok ugyanazt az érzést keltsék az olvasó Hölgyekben, amit a nagyszerű tanítóim közvetítenek általam!
Hiszen virágot, vagy csokit mindenki tud vásárolni, de a tudást megőrizni és továbbadni nem mindenki alkalmas! Ezt kell most megoldanom!
A mai nap üzenete, hogy „Ők” a férfi felmenőim és tanítóim, azt közvetítik minden családbéli NŐ számára, hogy Akiket valaha ismertek, Őket azért szerették és tisztelték amilyenek voltak és ahogyan velük bántak, ahogyan Őket szerették!
Akiket nem volt szerencséjük ismerni a nagy korkülönbség miatt, azoknak szóló üzenet, hogy „Keressétek az olyan férfiakat, akik minden nap szeretik és tisztelik a Nőket!”
Mint Obi van Kenobinak, csak fizikai megtestesülésük távozott, energiáik és tudásuk, az emlékezések révén, bennem élnek tovább! Beszélnek és tanítanak!
Ezért biztosan tudom, hogy :
HA ITT LEHETNÉNEK KÖZÖTTÜNK, MÁRCIUS 08-ÁN REGGEL MEGBOROTVÁLKOZNÁNAK, SZÉP RUHÁBA ÖLTÖZNÉNEK, ELMENNÉNEK A VIRÁGBOLTBA, VÁSÁROLNÁNAK EGY NAGY CSOKROT ÉS A CSALÁD ÖSSZES NŐTAGJÁNAK SZEMÉLYESEN VINNÉNEK EGY-EGY SZÁL GYÖNYÖRŰ NÖVÉNYT!
és szerényen csak ennyit mondanának:
BOLDOG NŐNAPOT!
Budapest, 2025. március 07.
Bajkó Feri