Amikor valaki önkéntes alapon próbál emberekkel rendesen és igazán emberhez méltóan bánni, életüket szebbé és könnyebbé tenni, korábbi fájdalmaira és sérelmeire váratlanul hihetetlen jóvátételt kaphat!
Erről szól a történet!
Neked írtam, aki tökéletesen írsz, mégsem adtak papírt, tollat a kezedbe, szépen olvasol, de elrejtették előled az összes könyvet, gyönyörű a hangod és mégsem engednek énekelni!
Amikor nemrégiben új munkahelyet kerestem több lehetőség is felmerült, de mindent lesöpört a jelenlegi!
Nem anyagiakkal, nem a körülményekkel, azokra bőven ráígértek volna, de Én már csak ilyen vagyok, hogy a szívem és lelkem szavára hallgatok.
A felvételi elbeszélgetésen hajdani volt rendőri vezetőm, akit Atyai Jó barátomnak tekintek, rákérdezett a családi körülményeimre és kapcsolataimra, majd a türelmesen kivárt válasz után megkérdezte hogy :
– … tudod-e, hogy mit írt Ádám Éva sírjára?
– Nem tudom.
– Ádám ezt írta Éva sírjára : „Ahol Ő volt, ott volt a Paradicsom !” Mark Twain, Ádám és Éva naplója, olvasd el!
Elolvastam és ettől fogva nem volt kérdés, hogy hol akarok dolgozni!
Ahol egy ilyen vezető keze alatt tehetem a dolgom, ott jó embereknek és jó energiáknak kell lenniük!
Ez jó döntés volt, igazolva látom minden téren, de pluszban kaptam egy olyan ajándékot is, hogy szinte fel sem fogtam!
Egyik nap, amikor nagyon fáradt és kimerült voltam „mögém ült egy gyermek” és pici hangján megszólított:
– Bácsi! Ne fordulj meg! Kíváncsi vagyok! Leszel a barátom? Én régóta ülök a fűben ott a nagy fa mögött és figyellek, látom, hogy Te egy jó ember vagy és remélem, hogy nem bántasz!
– Köszönöm! Természetesen a barátod vagyok! Miből gondolod, hogy jó emberrel beszélsz?
– A virágokat sem tapostad le és a kicsi állatokat is eteted! A kezednek és a tekintetednek is furcsa kisugárzása van… ! De ezt más nem látja és érzi… !
– Ők is élőlények, mint Mi! Megérdemlik, hogy szépen és tisztelettel bánjunk velük, hogy vigyázzunk mindenre, ami itt a Földön van, hiszen az utánunk következő generációnak is szüksége lesz rájuk, hogy mindenki láthasson szép zöld gyepet, rajta aranyos állatokat és ettől boldogan mosolyogjanak!
… a kisugárzás? … csak a beavatottak érezhetik! Ki vagy?
Valahogy így kezdődött! Ő állt vagy ült mögöttem, nem láttam, csak hallottam a fűben a motoszkálását, de beszélgettünk!
De, Ő a közelemben maradt, figyelt és csodálkozott!
Nem értette, hogy mit miért teszek. És miért úgy? Miért ilyen fárasztó módon?
Csoda volt számára, hogy mindenkit próbálok szeretni, de megértette, hogy az Én közelemben csak olyanok vannak, akiket lehet szeretni, mert aki erre alkalmatlan azt elkerülöm!
Figyelt és mindennap megengedte, hogy kérdezzek Tőle egyet, de számon tartotta, hogy miről érdeklődtem, ezért kétszer nem tehettem fel ugyanazt a kérdést. Tehát nagyon kellet koncentrálnom!
Telt múlt az idő és azon kaptam magam, hogy várom az időt, amikor mögém ül és elmondja, hogy mit álmodott és hogyan élt eddig, de erről soha nem beszélt…
Nem akartam kérdezni, tehát változtattam a taktikán!
– Mesélek neked!
És csak mondtam-mondtam az életem történetét, Ő még a levegőt is halkabban vette, csak ne zavarjon!
Napokon és heteken át folytattam a mesélést, Ő csendben ült, csak néha kérdezett, de valami fémes kattogást is hallottam, azt hittem közben játszik valamivel.
Egyszer úgy éreztem, hogy valami megváltozott, ezért elhallgattam és megkérdeztem:
– Jól vagy, rendben minden?
– Igen, most megfordulhatsz!
Ez már egy felnőtt hangja volt!
Ezt már nem is hittem!
Végre láthatom is! Óvatosan megfordultam és kikerekedett szemmel ámultam!
A háta mögött sütött a lemenő Nap, ezért nem tudtam kivenni az arcvonásait, de láttam szép termetét és a hátán a szárnyakat! Egy Avatár!!!
Körülötte széttört kéz- és lábbilincsek maradványai hevertek! Szóval ez volt az a furcsa fémes hang!
– Kiszabadítottál és tápláltál! Őszinte voltál hozzám és tanítottál! Az energiádat adtad nekem! Látod erősebb lettem, mint Te, nagyobb dolgokra vagyok képes, mint Te, eddig is csak a bilincseim tartottak vissza, de most már széttörtem, …
Állj fel! Magammal viszlek!
Az eddigi türelmedért és segítőkészségedért cserébe most leveszek rólad minden terhet és nehézséget! Nem csak azért, mert Velem jól bántál, hanem mert voltak, akik megbántottak és visszaéltek a bizalmaddal. Te megvédhetted volna magad mégsem tetted! Esélyt adtál nekik, hogy szépen élhessenek, nem döngölted Őket a földbe!
Csak Én láttam, hogy még most is fájt, amikor csak homályos célzásokat tettél rá, hogy miként tapostak türelmetlen lábukkal a lelkedbe!
Ezeket a fájdalmakat most eltüntetem! Tudom, hogy hol van a helyük!!!
Kezét nyújtotta… Mintha az áram futott volna át rajtam… És azóta, folyamatosan…
Mindig Neked mesélek!
Budapest, 2024.
Bajkó Feri