1985 őszén, amikor a Budapesti Rendőrtiszthelyettes-képző Iskola, hivatásos állományú hallgatójaként képzésre kerültem, egyik órán az előadó főtiszt megkérdezte:
„Ma, Magyarországon mi a legfőbb érték?”
Természetesen mondtunk mindenfélét, az ideológiáktól kezdve a legkülönfélébb drágaságokig, ami csak eszünkbe jutott. De, nem tudtuk kitalálni, hogy mire vonatkozik a kérdés. A végén megsajnált minket és elmondta.
„ A vasdarab! Hiszen a lakatosokat, esztergályosokat és mindenféle fémmel dolgozó szakmunkást 3-4 évig képeznek, mire önállóan munkába állítják. Magukat meg, itt, mindössze 10 hónap alatt kellene felkészíteni és tökéletesen kiképezni, hogy az utcán, minden probléma és jogsértés esetén tökéletesen intézkedjenek az állampolgárokkal szemben, AKIK ÉLŐ, LÉTEZŐ EMBEREK! ”
Abban a pillanatban nem is fogtam fel mondatainak értelmét, de megjegyeztem!
Azután sok év telt el munkával, tanulással, lassan beleizmosodtam a felnőtt társadalomba.
Már gyakorlott vezetőnek és rutinos szülőnek számítottam, amikor a fenti szavak ismét felrémlettek bennem, immár értelmet nyerve, komoly irányelvként megfogalmazódva.
Ekkor már tudtam, hogy nagyon sok mindennek a papíron kell léteznie és / de, a dokumentum tartalmának semmi köze az ember szakértelméhez.
Ennek kapcsán sok, jónak tartott vezetőmmel és empatikus, de következetes szülőtársammal elbeszélgettem, hogy mi a véleménye, nem kéne-e szabályozni vagy valamilyen tényleges, és használható ismeretanyagot tartalmazó képzésre kötelezni azokat az embereket, akik gyereket vállalnak?
Felvetésemet vegyes fogadtatásban részesítették. Ma már tudom, hogy miért.
A családok idősebb tagjai és a hatalom által belénk sulykolt téveszmék folytán az emberek úgy érzik és gondolják, hogy a „gyerek az élet értelme” „legyen, aki idős korodban gondoz” „kell, aki a családi nevet tovább viszi” „a gyerek tarja össze a családot” , stb., sorolhatnám, szinte vég nélkül az átgondolatlan, tartalom nélküli kifejezéseket, ill. önző szempontokat.
Itt, azonnal meg kell állnom és az írásom első komoly kiváltó problémájával megbirkózni, nevezetesen, hogy a rossz szülők is ugyanazokat hangoztatják, mint a jó szülők.
De, akkor honnan tudjuk, ki a jó szülő, vagy ki válik jó szülővé? Biztosan nem tudhatjuk, de azért az látszik, hogy kiből nem válik igazi jó Anya, vagy Apa.
Gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e ezt a hasonlatot, de találónak érzem!
Harry Potter és a Bölcsek öve c. filmben Harry Potter megkérdezi Dumbledore professzort, hogy miként került a zsebébe a csodálatos kő?
A válasz : „Ez az egyik legzseniálisabb találmányom, … csak olyan ember találhatja meg, aki keresi, de nincs vele célja!”
A gyerekvállalás és a gyereknevelés is pontosan ilyen! Szerintem.
A gyerekért vállalunk sok mindent, de nem azért, mert célunk van a gyerekkel!
Persze, rengeteg embernek célja, sőt célkitűzése van a gyerekkel. Legyen nagyon jól kereső, mérnök, orvos, ügyvéd, stb.
Váljon sikeres sportolóvá, művésszé, vezetővé, és hasonló gondolatok hangzanak el.
Sőt, sok szülő a saját gyermekkori – soha meg nem valósult álmait – próbálja a gyerekén keresztül elérni! Ezért megtesznek mindent, pénzt és fáradtságot nem kímélve, képzik/kínozzák a gyerekeket és akár a teljes családot is!
Kevesen vagyunk, akik, a gyerekeiket csak saját maguk miatt, érdekek és célok nélkül szeretik!
Egyszerűen, azért mert összetartozunk, a Mi folytatásunk, akkor is, amikor fárasztó, vagy rendetlen és kibírhatatlan. Mi is ilyenek voltunk és vagyunk a mai napig is, csak az egészséges önkritika kevesek pozitív tulajdonsága, ezért ezzel nincsenek is tisztában!
Egyszóval a rossz szülők is ugyanolyan elszántan, sőt, rengeteg szeretettel, de hibás és hiányos elméleti ismeretekkel nevelik a gyerekeket, ezért hibás úton járnak, így gyerekeiket is a rossz úton vezetik.
Ebből következően, nagyon sok a szemmel láthatóan értelmes, de ennek ellenére kibírhatatlan, agresszív, hisztis, öntörvényű gyerek.
Ez a szülők hibája, hiszen, amikor egy felnőtt nem tudja saját számára biztosítani a szükséges tekintélyt a gyerekével szemben, akkor nem is tudja nevelni!
Szerintem, itt már kezd látszani a probléma!
Szakértelem nélkül szeretnénk nevelni a következő generációt, de, ez nem megy !
Képzeljük el, ha csak úgy, minden előképzettség nélkül, elkezdenénk az autót vagy a kazánt javítani, vagy felújítani, milyen következményekkel járna!
Beláthatatlan káresetekkel. Sérülésekkel, hatalmas anyagi károkkal, stb. … .
Egy rosszul felnevelt ember ugyanilyen káreseteket tud maga körül gerjeszteni, sérüléseket okozni, anyagi károkat okozni, hiszen nem kompatibilis a többiekkel!
Rosszul kommunikál, híján van az empátiának, nem csapatjátékos, nem ismeri az életet, és így tovább. Sorolhatnám az ütközőpontokat napestig.
Pedig sok esetben okosak, sőt kiemelkedően tehetségesek is, de mégsem viszik semmire, mert hiányzik a valódi tudás, az értelem, az élet helyes értelmezéséhez!
A tárgyi tudás magában semmit nem ér.
De, van, aki még ezt is nélkülözi, így meg, aztán esélytelen, csak tömegnek jó.
Amennyiben jól belegondol egy leendő szülő, hamar rájöhet, ha Ő maga is képzetlen, feltételezzük, hogy az átlagtudásnak kb. 60 %-át birtokolja, akkor már könnyen kiszámíthatná, hogy, ha csak nem történik csoda és Ő is a birtokolt tudásának a 60 %-át adja át, akkor a gyerek az aktuális ismereteknek már csak a 36%-át fogja magáénak vallani!
Két nemzedékváltás alatt kb. 60 % elméleti tudásvesztés!!! És, ez csak az elmélet, a gyakorlati tapasztalat még szóba sem került!
Most pontosan ez zajlik!
Felületes és nyúlfarknyi ismeretekkel látják el a növekvő emberkéket, így Ők csak állnak és néznek, hogy mi történik körülöttük….
Így, természetesen nem is tudják felismerni a saját érdekeiket, csak többségében sodródnak a tömeggel és követik a jól bejáratott utakat, ….. aminek következtében Ők is belesétálnak az adósságcsapdákba, a modern kori adósság rabszolgaságba, és egyéb kikerülhetetlennek vélelmezett zsákutcákba.
Pedig mindenen lehetne változtatni, csak fel kell tudni fogni és értelmezni kell a környező világot! A gyakorlati tapasztalatok alapján pedig saját érdekeiket érvényesítve fel kell lépni a mesterséges csapdák és zsákutcák ellen!
De, ilyen alulképzett és motíválatlan szülőgárdával, gyenge elméleti képzettséggel, torz világképpel, politikai befolyásolhatósággal, ingatag érzelmi alapokkal???
Hogy, csak egy pár érdekességet kérdezzek!
Tehát, az a lényeg, miszerint egy gép működtetéséhez, egy folyamat bonyolításához, mindenhez, ami egy kis szakismeretet igényel vagy feltételez, képzést teszünk kötelezővé!
8 órától (liftkezelői oktatás) akár 6-7 évig (egyetem-szakvizsgákkal) tartó speciális tanulási-fejlesztési folyamaton megyünk át a középiskola elvégzése után.
Mert kell, és ez így van rendjén! Hogy az anyag mennyire alkalmas, ill. milyen szempontból van összeállítva, vagy az oktató milyen felkészült, azt most ne elemezzük, de zajlik egy felkészítési folyamat!
Gyermekeinkre pedig senki nem készít fel! Még annyira sem, mint egy 12 nyomógombos + vészcsengős lift kezelésére! Mert minek is ….???? Hiszen gyereket nevelni mindenki tud …. ???!!!
….bátortalanul kérdezem…. „hogyan?” … biztos, hogy „jól?” … „+eredményesen?” …. „vagy csak összekeverjük a fogalmakat?” (etetni-ruházni vagy NEVELNI-TANÍTANI ) … „szívvel-lélekkel?” … vagy lélektelenül, könyörtelenül (hiszen Én is így nőttem fel ! … és jó volt ?) …
Folytathatnám a sort, de látszik, hogy mit szeretnék érzékeltetni!
Kicsit olyan, mint egyes csoportokon belül a gépjármű vezetés „oktatása”, aki már „ért hozzá” az gyakorlatban elkezdi tanítani a zöldfülűt.
Ennek eredménye, hogy „gyakorlatilag tud vezetni” ( „… a parasztja, aki irányjelzés nélkül elém vág…. „), de a forgalom többi, szabályosan közlekedő résztvevője „ki van” tőle! Ha előttem van, feltart, ha mögöttem, letol, bömbölő kipufogó, üvöltő hangfalak, a kereszteződésben megáll a keresztforgalom előtt, … elméleti és szakszerű gyakorlati oktatás hiányában öntörvényűen, vagy vélelmezetten „szabályosan” közlekedik, de ez egy kiélezett forgalmi helyzetben csak illúzió, hiszen vagy egy erőszakos megoldást alkalmaz vagy balesetet okoz !
Ugye ismerős ?
Ugyanilyenek Ők, a szakismeretek, tudás, szeretet, elhivatottság hiányában felnevelt(?) emberek.
Gyakorlatilag „ugyanolyanok”, mint Mi, de, ha lehet, se előttem ne álljon a sorban, mert feltart az ügyetlenkedésével, se mögém ne álljon, hiszen egyfolytában lökdösődik és tolakszik, folytassam…?
Ahogyan a forgalomban, úgy az életben is zavarnak Minket, idegesítőek, egoisták, és akadályozzák a forgalom és az élet helyes és zavartalan menetét.
Elég elkeserítő a helyzet, hiszen a folyamatok nem arra mutatnak, hogy ez gyakorlat megváltozna, sőt, ellenkező irányba rángatják a szekeret.
Gyermekeink nevelésére fel kellene készíteni a leendő szülőket, legalább alapszinten, talán így kevesebb lenne a szakszerűtlenül ellátott és táplált kisgyermek, visszaszorulna a kicsik sérelmére elkövetett bántalmazás, talán több lenne az esti mese, gyakoribbak a játékok, a barátságos mosolyok, ölelések, bíztató szavak!
De, nincs ilyen!
Sem elméletben, sem gyakorlatban.
Pedig kéne! Mert ez, egy életen át tartó feladat! Hiába nőnek ki a fészekből a felnőtt gyerekek, attól még korunknál fogva előttük járunk az Élet útján és előbb tapasztalunk sok mindent, mint Ők. Ezeket az ismereteket illene átadni! Be kell építeni a tananyagok tárházába!
Így is vigyázhatnánk a következő nemzedékre, de nem tesszük!
Budapest, 2024.
Bajkó Feri