Képmutató emberek élnek ebben az országban. Ezért tartunk itt! 

Érdekes, de ha olvasom a Facebook bejegyzéseket és nézem a közzétett fényképeket, a fent lévők többsége nagyon szép és kellemes hangulatú, sokszor ezoterikusnak vélhető idézeteket tölt fel.

Az idézetek mindig pozitívak és előremutatóak, a fényképek mindig mosolygósak és vidámak.

De, ha ez valóban így van, ha itt ennyi ember pozitívan gondolkozik, és jól érzi magát, akkor   valójában miért is ilyen rossz a hangulat és miért él ennyi ember a szegénység szélén ?

Mert az emberek többsége a vágyait vetíti ki.

Ezt akarja megmutatni. A többség szégyenletesnek tartja, hogy az életben nem jutott sehova.

És ez nagy többségben nem a gazdasági válság következménye.

Egyszerűen, ez a globalizáció és a fogyasztói társadalom következménye. Belenyomták az emberek tudatába, hogy „neked ez is jár, nehogy beérd kevesebbel! „ és a sok birka meg is kajálta a hülye szlogeneket.

Az emberek kevesebbnek érzik magukat, ha nem a legújabb telefonnal szaladgálnak és nem külföldi nyaralásról posztolnak fényképeket, mert különben még valakik beszólnak.  

Ez alapvetően egy komoly lelki gyengeségre és gondolati hiányosságra, valamint torzulásra vall.

Visszasüllyedtünk oda, hogy a külsőségek alapján ítélünk, és belsőt már nem is akarjuk vizsgálni.  Kit érdekel, hogy mások mit mondanak?  A szegényeket.  Ezért Ők akkor is megmutatják, hogy nekik is futja!

A jól menő vállalkozók ezzel szemben sokszor nem törődnek a látszattal, mert tudják, hogy mijük van, és nekik elég, ha ők tudják.

Nem hívják fel rá a figyelmet! Hogy nekik miért van? Mert nem törődnek mások véleményével! Kitűztek egy célt, és ennek eléréséért mindent megtesznek. Ha kell, átgázolnak azokon az embereken, akik úgy gondolják, hogy az Ő sorsuk az, hogy minimálbérért dolgozzanak.

Egyszerűen nem engedik magukat befolyásolni, csak a saját példaképeiktől. A náluk is tehetősebbektől.  

Őket nem lehet lehúzni gyenge beszólásokkal, mert nem érdekli őket. Akkor ki is gondolkozik helyesen és tényleg pozitívan?

Nem az Én tisztem a fenti kérdés megválaszolása, de a véleményem meg van.

A gazdagok között is nagyon sokan jólelkűek és lelkiismeretesek, sőt komolyan ezoterikus beállítottságúak!  

Arányaiban ugyanannyian, mint a szegények között.

De ebben az országban még mindig az a divat, hogy megvetjük a gazdagokat és lenézzük a szegényeket.

Ez még a régi egyházi ideológia maradványa, mely szerint a pénzemberek haláluk után pokolba kerülnek, ezért szokták mondani, hogy eladta a lelkét az ördögnek és majd a halála után megfizet érte! 

De ez egy oltári nagy baromság. 

Mint az is, hogy ha valaki szegényen éli az életét az biztosan a mennyországba kerül, ha elhalálozik.

Ha valaki szegény és az is marad, meg kell nézni, hogy mit tett azért, hogy onnan kikapaszkodjon.

A mai világ kedvező azoknak, akik mindent megmagyaráznak, hogy miért is nem sikerült. Persze mindenki hibás, csak Ők maguk nem. 

Természetesen vannak bizonyos határok, amiket az anyagiak terén nagyon nehéz átlépni, de nem lehetetlen, csak tudni kell, hogy sikerül!  Nem hinni!

Azt a vallásos emberek szoktak! Tudatos ember nem hiszi, hanem tudja!

Ezek után azt kérdezi bárki, hogy akkor nekem mi a fontos?

A nevem. A családom. A magánéletem. A sportkarrierem. A munkám.

Ezek mind olyan dolgok, amik engem tesznek erősebbé és még egy pár emberre tartoznak, de nem a nagyvilágra. 

Nem hivalkodok velük, de ha valaki érzékelteti, hogy szerinte Ő többre vitte, akkor nekem is van mit felmutatnom! És ezeket nem lehet tőlem elvenni!

Nekem többet jelent minden pénznél, hogy az apámtól a nevemet tisztán kaptam és becsületesen! Ezt nekem is sikerült megőrizni, sőt az általa képviselt szerény és dolgos életvitelt Én már tudatosan építettem tovább a feleségemnek és a gyerekeimnek. De Én már eredményességet is párosítottam hozzá! 

A családomat a feleségemmel együtt építettük és működtetjük a mai napig, immár 31 éve. Ha valaki a mai világban ennyit, vagy többet tud felmutatni, az már tiszteletet parancsol.

A sportkarrierem, amiben jó vagyok, mert ami gyerekkoromban nem ment, mert nem akartam eléggé, azt felnőttkoromban simán megcsináltam! A pályatársaim már régen visszavonultak, de Én mindig a focipályákon vagyok és egy-egy meccs után még azt érzem, hogy még nem kell abbahagynom!

Ha valaki negyvenen felül még aktív sportoló, bármilyen szinten és érmeket szerez és kupákat nyer, az nem lehet gyenge.

A munka…. Igen. Az, amit szeretek, még akkor is, ha néha nehéz és kicsit monoton, néha meg kiszámíthatatlan, de ez adja a szépségét. És a pénzt. Azért tenni kell!

Talán Henry Ford mondta: „ hogy a minőség az, ha nem néznek, akkor is jól dolgozol ! „

Nekem ez a szisztémám. És jól működik.

Mondom ezt, azok után, hogy buktam nagyokat az életben és követtem el hibákat, de utólag elemezve, arra a következtetésre kell jutnom, hogy mindig Én hibáztam, mert nem figyeltem eléggé és nem voltam tudatos! 

De ezeket felismerve újból talpra tudtam állni és erősebb és eredményesebb lettem, mint előtte voltam!

Szóval, ha mindenki, aki ilyen gondolatokat tesz közzé bármilyen fórumon és valóban így is gondolkozna, akkor ez az ország tele lenne boldog és elégedett emberrel.

De még sincs így!

 És ez nem pénz kérdése. Akinek van, az még többet akar. És ezért elégedetlen.

Mert nem tudunk annak örülni, ami van! Ha nyaralunk és nem jó az idő, már kiborul a dolgozó. Pedig akkor is együtt lehet a házastársával és a gyerekeivel, csak egy kis kreativitás kellene, hogy rossz idő esetén is jól érezzük magunkat és szórakoztassuk egymást! De az nem jó, mert ha nem égetjük magunkat szénné a napon, az már nem is pihenés (?!).

Elfelejtettünk szerényen és boldogan élni.

Örülni annak, ami van!  Minden napban van szépség, csak nem olyan, amit fel kéne tenni a Facebookra.

A világháló megtelt szeméttel és hamis értékekkel és panasszal. Kevés a pozitív és tényleg eredményes gondolat.

Talán most is sokan egyetértenek, de mélyebben nem akarnak megváltozni és a gyerekeiket továbbra sem nevelik, csak etetik és ruházzák (nem ugyanaz) , a pénzügyekben hiányzik a következetesség és a szigor, a gondolkodásmódban a tárgyilagosság és önkritika.

 Tehát, aki ilyeneket ír vagy mond, az nem csodabogár, hanem a kevés normális emberek egyike. Hiába kerültek a rosszul és hiányosan gondolkodók többségbe, attól még nem az övék az igazság! Álomvilágban élnek, de ott is rosszul, mert nem tudnak még rendesen álmodni sem!

 Az idézetek mindig pozitívak és előremutatóak, a fényképek mindig mosolygósak és vidámak. De, ha ez valóban így van, ha itt ennyi ember pozitívan gondolkozik, és jól érzi magát, akkor, valójában, miért is ilyen rossz a hangulat és miért él ennyi ember a szegénység szélén? Hiába kerültek a rosszul és hiányosan gondolkodók többségbe, attól még nem az övék az igazság! Álomvilágban élnek, de ott is rosszul, mert nem tudnak még rendesen álmodni sem!