Már a címet megmagyarázni is nehéz.
Nem magyarkodni akarok. Én a nagyapámtól és az apámtól jó nevelést kaptam, mert
elmagyarázták, hogy kinek mi a dolga és miért vagyunk itt.
Mégis sokáig úgy voltam vele, mint Janikovszky Éva híres művében a „ Kire ütött ez a gyerek”-ben
a felnövő ifjú, ha játszották a Himnuszt felálltam és az Ősökre gondoltam, de nem érintett meg
mélyebben.
Szerintem a magyar is ugyanolyan , mint a világ minden táján az egyszerű családos ember.
Szeretne minél kevesebb munkával minél többet keresni és a családjának többet adni.
Most, így, már közelebb az ötvenhez elmondhatom, hogy sok könyvet elolvastam, sok néppel
kerültem kapcsolatba a saját lakóhelyén, de ez egy alapigazság. Abban természetesen különböznek
a népek, hogy vannak rendszerető és pedáns, precíz csoportok, de sajnos mindenhol megvan az
ellenpólus, csak kérdés, hogy ők hány százalékát teszik ki a jobbaknak.
A mai világban egyre többször látom és hallom, hogy : „minek” „miért” csinálom. És a kollégáim is
többször feltették a kérdést, hogy minek csinálom jobban és miért nem jó nekem úgy ahogy van ?

Van egy szó, aminek az eredeti jelentése már a régmúlt homályába vész: virtus
A mai hülye értelmezése szerint a könnyelmű hősködést nevezik így, de az igazi jelentése,
vitézséget, erényt, érdemet jelentett !
Hát ezért, mert a magyar vitézeket, harcosokat, de akár a feleségeiket is minden történelmi korban
jellemezte a virtus. Az, hogy akkor sem adják fel, és látszólag a hiábavaló küzdelmet is vállalták
esély nélkül. Így történtek a csodák ! Sikereket arattunk, mert az ellenség, már azt várta, hogy a
magyarok megfutamodnak, de pont ellenkezőleg történt. Most is valami hasonlóra lenne szükség.
Nincs semmink, senkik vagyunk a világban. Legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Állandóan azt
hajtogatják, hogy kicsik vagyunk. Hát, ha a pénz oldaláról nézzük, ami alapvetően egy hazug és torz
beállításon alapul, akkor feltétlenül. Most van az a pillanat amikor nem szeretnék a múltunkkal
előhozakodni, csak hivatkozni rá. Mi magyarok mindig egy harcos népnek voltunk elkönyvelve.
Miért?
Mert voltak vezetőink, akik bátrak, intelligensek, a kor követelményeinek megfelelő műveltséggel
bírtak. Fel lehetett rájuk nézni, mert, ahogy a monda is tartotta Árpád vezérünkről, a harcba menet
első volt a zászló alatt, hazafelé menetben az utolsó, aki fedezte a sereget. Volt benne
elhivatottság! Tisztelték és szerették. Ezeket az erényeket még az ellenségei is elismerték és
tiszteletben tartották.
Őt még sok kimagasló személy követte, akik példát mutattak, vezették a seregeket és békeidőben
irányították a népet. Csupán néhány kiragadott név : Koppány vezér, Zrínyi Miklós, II.Rákóczi
Ferenc.
De még folytathatnám. Ők valamennyien az ősi földért, annak birtoklásáért és védelméért
küzdöttek.

Ilyen vezérek alatt a seregek csak kiválóan harcoltak, harcolhattak, ha szükséges, akkor virtusból is
teljesítettek. Olyanra nem nagyon volt eset, hogy magyarok megfutamodjanak.
Szóval, ha másért nem, akkor azokért az őseimért, akik bátrak voltak és sikeresek, Őértük végzem
jobban a munkámat, mert tőlük származok, magyar vagyok !
Vannak itt – és nem „itten”- különféle művek, Himnusz, Szózat, Nemzeti Dal, amiben különböző
szóösszetételekben szerepelnek érdekes dolgok, „ megbűnhődte már e nép ”, „bölcsőd, ez s
majdan sírod is, mely ápol és eltakar” „ fényesebb a láncnál a kard, és Mi mégis láncot hordunk ?!”
„ kik szabadon éltek haltak, szolgaföldben nem nyughatnak!” „áldó imádság mellett mondják el
szent neveinket „
Akik így gondolkoztak és így éreztek, azok tudatában voltak annak, hogy a csatáik eredményét nem
Ők aratják le, hanem az utódok, a következő generáció, akiknek már nem kell megbűnhődnie,
akiknek már nem kell láncot hordania, akik egy dolgos élet végén szabad földben nyugodhatnak !
Ha Mi ezt nem vesszük figyelembe, akkor őseinket és a küzdelmeiket hagyjuk figyelmen kívül, de
egyben a célt is, hogy a következő generáció értelmes, egészséges, a kor kihívásainak megfelelni
tudó, tudatos embereket neveljünk.

Ezt kéne mindenkinek tudnia és átéreznie. Most az áldozatvállalás időszaka van, nekünk kell
megalapozni a következő generációt.

Budapest. 2013.

Bajkó Feri