Gondolataink miként keletkeznek, ki tudja?!

Amikor leülök írni, megnyílnak az égi csatornák és a Nekem szánt gondolatok szavakká, történetekké formálódnak. Hogy honnan jönnek, ki tudja! Mindegyiknek saját színe és illata van, kitapinthatóan, valósághűen zajlik a film, amiben Én láthatatlan szereplő vagyok. Csak le kell írni! Ennyi. 

Képzeld el azt, amikor ezt a filmet kezdték vetíteni……

HAZAJÖTTEM!

Most érkeztem, … de, nem tudom, hogy mikor, …  mert itt nincs idő. Lassan, kényelmesen jöttem fel a Fénnyel és színekkel, … körülvett a csend és a nyugalom. Mennyi Földi idő telhetett el? Amikor felértem, kedvesen, barátságosan fogadtak, és a Gyógyító-Regeneráló kertbe irányítottak. Amikor szabadidőmben kijárhattam onnan, mindenkit felismertem az Örökkévalóságból, az Urat, Mihályt, Gábrielt, Urielt és a többieket. Sokan vagyunk. Itt mindenki ismer mindenkit. Mindenki tud mindent.

Tudják azt is, hogy az Úr és az Arkangyalok nagyon ritkán leszállnak a Földre és fizikai valóságukban anyává tesznek olyan nőket, akiknek különleges gyereket szeretnének adni! De, ez most nem fontos! 

A szabály az, hogy amíg nem regenerálódsz és nem vagy újra életkész, addig nem jelentkezhetsz Mihálynál vagy Gábrielnél. Ha, Ők is alkalmasnak találnak, akkor bevezetnek az Úrhoz, Akitől új Földi életet és új küldetést kaphatsz, de, lehet, hogy Ő még várat,  … kicsit vagy sokat…. nem tudom. Most érkeztem, de, lassan kiheverem utolsó Földi életem betegségeit, gondjait, magam okozta hibáit. Emlékszem az összes életem minden pillanatára, jó és rossz döntéseimre, mindenre. Itt, most a regenerálódó fázisban vagyunk jópáran, lenti életünk tapasztalatainak feldolgozását és kiértékelését kell végrehajtanunk. Akinek akad, a betegségének nyomait kell begyógyítani. Mint Nekem …

 Pedig megszámlálhatatlanul sokszor jártam már a Földön, és általában pozitív élményekkel és jó tapasztalatokkal jöttem fel. Minden földrészt bejártam minden korban. Tapasztalt utazónak tartottak az értékeléseknél. És, az utolsó, mégis kudarc volt. Azt mondják, hogy ezt is meg kellett tanulnom. Feldolgoztam, a régi vagyok, visszatérésre készen.

Újból küldetést és nevet kell választanom.  De, mit? Mennyi Földi idő telhetett el?

Talán, lassan fel kellene keresnem Mihály és Gábrielt…. Őket nem lehet kikerülni …Mit mondjak nekik?

Nézzük csak, összegezzük, hogy mi is történt, mit és hogyan kellene kijavítani! Ha, ugyan még lehet! Mennyi Földi idő telhetett el?

Utoljára Európa közepén születtem le, abban az időben, amit II. világháborúnak neveznek. Apám cipész, Anyukám háztartásbéli volt. Négy testvérem született, ketten nagyon korán, már gyermekként hazajöttek, ketten velem együtt felnőttek. Kora ifjúságunk idején kitűnt, hogy okosabb és higgadtabb vagyok náluk. Szerettem olvasni és csak földi tudásommal is hittem az Úrban.  Megfordult bennem, hogy pap is lehetnék. De, azután a világi dolgok, a sportok, a kajakozás, az úszás, a foci ….a cigi, a fizikai munka eltérítettek a szándékomtól.  Pedig a katonaságnál is kitűntem az eszemmel, tiszthelyettesi iskolára is küldtek volna. De, nem vállaltam. Korán házasodtam, a feleségem még nem volt 20 éves, amikor már megszületett a nagyobbik fiunk.  Keményen dolgoztunk. Nem sok időnk jutott egymásra. 

Főleg, hogy munka után egyre gyakrabban a presszókban söröztem. Eltávolodtunk. Elváltunk… igaz, később, egy kicsit ismét egymásra találtunk. Azután az életben is elkallódtam, még többet szórakoztam a haverokkal.

 A gyerekeimmel sem foglalkoztam sokat. Mi lehet velük? Pedig már unokáim is születtek. Két szép kislány. Az egyik kis beszélőgép, a másik kis vigyori … De, Ők sem kaptak Tőlem sokat abban az életben… Milyen jó lenne megnézni Őket, milyenné szép nőkké váltak, milyen Anyák lettek …

Hogyan is nézhetnek ki? Egyáltalán…. Ki mesélt nekik a magyarokról, a történelmükről, az Országukról? Mennyi Földi idő telt el?

És, ha a fiaim is elvált emberek lettek az ital miatt? Atyám… ! Ha szétesik minden? Ha elkallódik, … mindkettő? Ha tönkremennek? Mennyi Földi idő telhetett el? Látnom kell Őket! Talán segíthetek még rajtuk! Mennyi idősek lehetnek? Mennyi Földi idő telhetett el?

 2 hét vagy 50 év? Kit találok még életben? Mennyi Földi idő telhetett el?

 Ehhh… ezt így mégsem mondhatom el az Úrnak! Ez gyenge … , szinte meg sem próbáltam semmit tenni az életemben… Vissza kell mennem!

 Ezeket mondogattam magamban már sokadszor, amikor az erőtér mozgását éreztem és egy hatalmas erőt, ami lebénított és fogva tartott!

 Az Úr, az Arkangyalokkal …

 ŐK NEM JELENNEK MEG EGYSZERRE EGY HELYEN!

Hosszas csend következett,

 „Ilyen fontos Neked, hogy megtaláld Őket és láthasd a volt családodat?

  Hogy, segítsél?”                                                                                                                    – kérdezte az Úr

„Hiszen, amit elkövettél, szinte semmi, ahhoz képest, amit ott lent művelnek.       

  Elhanyagoltad Őket. 

  Mit számít ez több milliárdnyi ember között?”                                                               – egészítette ki

 „Ők, többet érdemeltek volna”…..                                                                                     – sóhajtottam

 „Az Arkangyalaim hívták fel a figyelmemet Rád, Utazó testvérem…, bár Te nem kerested Őket! Hallgattunk Téged és az aggodalmaidat… 

Úgy vélem, hogy megtaláltad az új küldetésedet!  Eléggé elszánt vagy!                – mosolyodott el.

„Tudod, MI, hárman nem szoktunk egyszerre megjelenni!

  De, most kivételt teszek!  Azonnal indulsz!   Kérdés nincs!”

  A két Arkangyal szilárdan tartotta a Fénytestemet, amikor az Úr közeledtét éreztem, nehogy kitérjek előle!

Ő, egészen közel ért hozzám, szinte egybeért az auránk, amikor azt hallottam:

„ Ők fontosak Nekem!   Segíteni fogod Őket!  

  Most nem hibázol! Ebben az életedben nem!

  MI, hárman rajtad tartjuk a figyelmünket!”

Amikor idáig ért, tudatomban megjelent az Úr Földi alakjának hideg, kékes-szürkés mosolygós szempárja, körülötte apró ráncokkal….és nevető hangját hallottam …

„ Ott lent, nagyjából 30 év telik el, mire visszaérsz!”

 És … egy eddig soha nem érzett erő meglódított a Föld irányába …..  Utána már csak ennyi hatolt a lelkemig: 

 „BOLDOG ÉS EREDMÉNYES ÚJ ÉLETET!

Zuhanok és zuhanok, eszeveszett sebességgel időn és téren át! Ahogy gyorsulok egyre kevesebbre emlékszem…    

Atyám! De, ki vagyok és hova tartok? Hihetetlen sebességgel zuhanok! Már nem emlékszem semmire! Valami hatalmas, foltos golyó közeledik.   

De, már itt is vagyok! Nagyon közeledik! Fényen és árnyékokon suhanok át, színek vesznek körbe, hideg és meleg váltja egymást, néma csend és hangok úsznak be…. Egyre borzasztóbb! De, eddig mindenen akadálytalanul úsztam át! Olyan mintha célzottan, egy bizonyos helyre száguldanék!Jó, de ott, hogyan fogok fékezni?

Ki vagyok, és mit csinálok itt?

………………………………………….

…………………………………………

…………………………………………

Ki vagyok, és mit csinálok itt?

HAZAJÖTTEM!

Most érkeztem! Nem emlékszem semmire! Mert még kicsi vagyok. Annyi történt, hogy zuhantam a sötétében, de, hogy ezt milyen célból tettem …. ?

….amikor egy kedves, halványan fénylő pici golyócska jelent meg előttem.

Kicsit eltérő röppályán voltam így nem sikerült volna elkapnom, ám ekkor, a sötétben egy másik fénylő és gyorsan haladó áramvonalas test tűnt fel és becsapódott a golyócskába, ezzel felém lökve Őt! Hárman egyszerre kapaszkodtunk egymásba! Végre elkapott Valaki! A becsapódás erejétől Ők azonnal kettéváltak, azután megint és így tovább, azóta is egyfolytában osztódnak, Én meg csak nézek, jó móka, csak tudnám, hogy Ki vagyok, hova estem és ki kapott el?!

 Majd felderítem.

Egyelőre azonban most egy nagyot pihenek, mert az egyetlen, amire emlékszem, hogy nagyon gyorsan zuhanok a sötétében, egészen addig, amig a kedves kis gömböcske el nem kapott! De, miért tette? Egyre több a kérdés! És miért van itt sötét? Ezt legalább tudom, …  hogy aludjak. Az alvás jót tett, közben rájöttem, hogy, ha akarom, akkor a most már rengeteg részből álló kis gömböt tudom forgatni. Ha, akarom, mozog és forog. Ez tetszik! A folyamatos sötétség mellett érdekes hangokat hallok, beszélgetnek és nevetgélnek! Nem értek semmit, furcsa, szép, dallamos nyelven beszélnek. Meg valaki egészen furcsa nyelven, nagyon elnyújtva magas hangon, szinte nyafogva beszél! Ez ki lehet, és mit akar? Ez beszél a legtöbbet! Most mindegy. Nézzünk körül, hol vagyok! Nem is olyan egyszerű, csak egy helyben tudok forogni, mert a gömböcske, bár szépen növekszik, helyhez van kötve, és sötét is van, nagyon nem akarok kockáztatni, hátha megint elkezdek zuhanni!

Maradjunk itt Kapaszkodjunk! Ez elég fárasztó, ezért inkább alszok egyet. Mire megint felébredtem úgy éreztem, hogy lassan mozgok. A sötéttel együtt, mert nem zuhanok, csak billegek kétoldalra, amitől kissé szédelgek és émelygek.

 Hova kerültem? Mit tudok itt magammal kezdeni? És miért vagyok itt? Nem tudok semmit! Kicsi vagyok, és egy helyben tartózkodom! Ez elég elkeserítő! Mennyire vagyok kicsi és mennyire állok egy helyben? Mert néha mintha mozognék! Nem tudom! De, nem is érdekel! 

Éhes vagyok és álmos! Mit egyek? Ezen gondolkozni még fárasztóbb, de éhes vagyok… éhes vagyok… éhesssss  … ssss Az előbb annyira gondolkoztam, hogy elaludtam!  Most jobb, nem vagyok olyan éhes! Megint hallom a furcsa beszédhangokat! Meg a nevetgélést! És nem értem, hogy min nevetnek! Meg kell tanulnom ezt a nyelvet! Dehogyis! Kitalálom, hogyan mozduljak el innen és elmegyek oda, ahol az Én nyelvemen beszélnek! Ezt fogom tenni! Már csak azt kell kiötleni, hogyan fogok elmenni oda, és hogy hol van az! Na, most megint ez a fejhangon beszélő valaki áll neki nyávogni! Ez meg mit szól bele mindenbe? Most meg mintha gyorsabban haladnék a sötéttel együtt! Mintha egy mélyebb brummogó hang is társulna ehhez! Gyorsulunk és jobban brummog valami…Mi ez? Csend van, és most csak lassan mozgok. Ezt nem értem! Egyáltalán, semmit nem értek és semmit sem tudok!

Ki vagyok, és mit csinálok itt? Amig a fenti kérdéseken elmélkedtem, elfáradtam és aludtam egy nagyot. Lassan nem is érdekeltek a kérdések, hiszen egyre kevesebbszer lettem éhes, mert a gömböcske, akiben laktam, vagy Aki Én vagyok, ez zavaros,… de egyre gyorsabban kezdett növekedni. Ezzel egy időben kialakult egy vezeték, amin keresztül folyamatosan élelmiszer szállítmányok érkeztek számomra. Ez, így, egészen kényelmes, néha haladok valahova, valamennyit, de nem fárasztó, mert fekszem a sötétben és növekszem a raktározott élelmiszertől. Ahogyan telik-múlik az idő, egyre jobban érzem magam, mert kezdek emberre hasonlítani! Kinőttek a kezeim és a lábacskáim, van már fejem és rajta gyönyörű fülecskéim, meg szemeim. A füleimmel hallom, hogy egyre többet beszélnek Velem és hozzám, mert amikor halkan és nevetgélve beszélgetnek, akkor simogatni is szoktak, ez jó, mert kicsit csikiz!  A szép új szemecskéimmel egyelőre, csak a sötétet látom, de azt egyre élesebben, nem is hinnétek, hogy a feketeségnek mennyi mélysége és árnyalata van. Szóval egyre jobban berendezkedem!

Nagyon kényelmes és állandó a hőmérséklet. Kéne valami játék, mert időnként nagy a csend és unatkozom, de felfedeztem, hogy a kezecskéimen és a lábacskáimon ujjak nőttek ki, szerintem, azért hogy tudjak mivel szórakozni!  Ez egészen jó, mert meg tudom fogni a kezeimmel a lábaimat, de a lábaimmal nem tudok fogni, csak rugdalózni! Ez újdonság… és rájöttem, hogy így, a rugdosással, mozgásra tudom bírni azt a személyt, Akit Anyukámnak szólítanak! Ez egészen kedves név, csak nem tudom, hogy illik-e hozzá? Na, majd egyszer megnézem világosban és eldöntöm!

Hogyan lesz világosság? Ezt nem tudom, csak azt, hogy milyen a sötét! Egyre több itt a kérdés!

És, Ki fog válaszolni? Sok mindent szeretnék tudni, például, hogy minek van olyan kellemes íze az ételben? Miért van sokszor csend órákon át és utána meg zajok és beszélgetés? Kik és mit beszélgetnek egyre többen és egyre többet a közelemben? Nem is értem, hogy miket mondanak, csak hallom, de, hogy mi értelme van…? A múltkor is csak hallgattam Őket és a fejemet fogtam, amikor valami furcsát éreztem a tenyeremben, valami puha, selymes izé nőtt a fejemen, ami minden nappal hosszabb és sűrűbb! Remélem, hogy jól fog mutatni rajtam! Hogyan fogom megnézni, … hiszen itt sötét van és magamat sem látom! 

Arra a következtetésre jutottam, hogy a sötét az oka mindennek, mert itt valaki állandóan alakítja a környezetet és a körülményeket és Én ezt nem látom, mert mindig akkor csinálja, amikor alszom!

 Szerintem Anyukám elkezdett összemenni! Egy ideje érzem, hogy nem tudok olyan kényelmesen heverni és rugdalózni, mint azelőtt! Kisebb lett a hely!

Mi a fene lehet ott kint? Hideg van? Itt bent egyre kényelmetlenebb. Valamit tenni kell! Aludni sem tudok rendesen, mert mire kissé kényelmesebben kinyújtózom, akkor Anyukám kezd sétálgatni, mondván, hogy ez már Neki nem kényelmes.

Akkor mit mondjak Én?Ezt dűlőre kell vinnünk, mert egyszerre már nem tudunk aludni és pihenni!

Kicsi a hely kettőnknek? Még megpróbálok egy utolsó kísérletet, hogy odébb toljam a kuckóm falát, hátha az lesz a megoldás!

 És tényleg! Most így, egészen kényelmes! Kint is valami megváltozhatott, mert örömteli és izgatott hangokat hallok:

 „Elment a víz, hozd a táskát!”   

Na, ugye! Akkora helyet csináltam, hogy most már egy táska is elfér. Nem tudom, hogy az micsoda és főleg, mire jó? De, biztosan nagy, ha valakinek úgy kell hoznia! Egy ideig Mindenki egyre hangosabban beszélt, sőt az a kis nyávogós is nekikezdett magyarázni! Mi zajlik itt? De, a táska csak nem akart megérkezni, pedig, már kíváncsian vártam… viszont egyre gyorsabban mozogtam Anyukámmal együtt és a különös brummogás is egyre hangosabb lett!

 „Nemsokára Nagymama leszel!” mondták valakinek … hogyan?  Hirtelen megöregszik? Ezt látnom kell!  Itt a sötétben?  Odaérek mire ez lesz? Egyre több a kérdésem!

 És egyre kényelmetlenebb, valami nyomja a fejemet és a nyakam is fáj!! Mit csinálnak ezek ott? Most már mozogni is alig tudok, mert a fejem mintha beszorult volna! És egyre többen beszélnek, de nem értem, hogy mit, mert nem tudok figyelni, mert a kuckóm, mintha egyre kisebbre zsugorodna!  

 Segítség!

 Amikor idáig értem, életemben először láttam!

Egy arc jelent meg előttem, hideg, kékes-szürkés mosolygós szempárral, körülötte apró ráncok, és a hangját hallottam!

„Bátorság, kicsi emberke! Segítünk Nektek!”

 Ezt követően életem első fénysugara hatolt el hozzám! Mintha fény tört volna a kuckómba, na, végre, most már látnék, hogy mi van itt!És erre, pont most kezdek innen kicsúszni!

Ilyen az Én szerencsém! Mindegy! Az Öreg azt mondta, hogy segít, majd jelzem, hogy intézzen egy falilámpát!

Csak a fejem ne nyomnák annyira!

Óóóó, … Meg valaki húz is … De, világos van itt, meg hideg!

Anyám!

Hova értem ÉN!

 „ANYAAAAAAA!”   – ordítottam fel, és ezt Én is hallottam!  Ez az Én hangom? Itt kint jobban szól! J

 ………………………………………….

…………………………………………

…………………………………………

Ki vagyok, és mit csinálok itt?

 HAZAJÖTTEM!   

Most érkeztem! Nem emlékszem semmire! Még kicsi vagyok. Mire is kéne?

 Csak arra, hogy valami zöld köpenyes alak húzott ki a nyakamnál fogva el, és meglengetett a lábamnál tartva. … hogy a vér a fejembe menjen…  Ő meg a fészkes fenébe! Nem vagyok Én zászló! Hagyjanak már békén!

 Odaadnak Anyukámnak, Őt az illatáról már ismerem! Ő az, nem tévesztem el! Mellette van egy férfi, akinek ismerős a hangja, de most valahogy nagyon csendes… Csak tart a karjaiban és néz! Rám és az Anyukámra! Anyukám azt mondja, hogy Ő az Apukám….

 Valamit suttognak egymásnak és nekem is, de nem értem, hogy mit! De, közben mosolyognak! Itt mindenki azon a furcsa nyelven beszél és Én semmit nem értek ebből! Nyelvet kéne tanulni, hogy értsek valamit, de most csak ordítani szeretnék, mert fáradt vagyok, ezért aludnék, ha hagynának! De, nem nyugszanak, húzogatnak és nyomkodnak, ezért mégis ordítok! Ez eredményes, mert végre visszaadnak az Apukámnak, aki odavisz Anyukámhoz, ahol csend van, kellemes meleg és nyugalom! Együtt alszunk! Ez jó!

 Hogy Ő mitől fáradt nem tudom, mert Én küzdöttem ki magam az eddigi nevelő kuckómból! Mindegy, most már a napvilágon vagyok…. azaz, dehogy, tök sötét van, a Hold világít be az ablakon! És kint hullik az első hó, gyönyörű fehér takarót terítve a kórház kertjére. Legalábbis Apukám ezt mondta, Ő biztosan tudja. Én még nem tudhatom, mert soha nem láttam havat. De, szeretném látni, ha szép! 

Apukám csak néz és szipog, az orrát törölgeti, meg az átlátszó üveget a szemén, … jaj, de kezdő … ettől nem fog jobban látni!  Közelebb kell hajolni, mert még kicsi vagyok! És akkor elérném a csillogó üveget a fején, amivel tudnék játszani! De, nem hajol közelebb, csak néz és néz és csodálkozik! Azután megint Anyukám beszélt hozzám:

 „Itt jó helyen vagy! Itt szeretnek! Ha kicsit nagyobb leszel, mesélek Neked sok szépet, cicákról és mackókról, meg kismajmokról…. Apukád megtanít focizni és biciklizni. Ő okos és erős, mindig vigyáz Rád! A nővérem is sokat fog Veled játszani! A dédnagymamáid sokat fognak körülötted aggódni, de szeretnek majd, Nekik csak sokat mosolyogjál és mondjál okosakat! A Nagymamád megtanít együtt énekelni a legjobb zenészekkel. Majd hallgattok klassz zenéket, amin Mi is felnőttünk, Depeche Mode, Alain Wilder, T-Rex és a többiek…. A másik Nagymamád meg elvisz a magas hegyekbe, ahol hatalmas fák vannak és jókat lehet sétálni! A Nagypapád mesél a Magyarokról, a történelmünkről és az Országunkról, hogy okos legyél! De, akármi is történjen, Én itt vagyok Veled és elkísérlek az Utadon, ameddig csak tudlak!

 Ennyi minden, ez jó!  Egy darabig kitartanak ezek a programok, közben meg kitudakolom, hogy hol lehet enni, mert Én éhes vagyok….  enni kéne!

Hogyan kell itt ételhez jutni? Eddig kaptam Anyukámtól az ellátó vezetéken, amit közvetlenül Nekem, csak erre a célra hoztak létre, hogy ne legyek éhes. És, itt? Kérni kell?  Jó, kérjünk…

Hahó! Éhes vagyok! Nem beszélünk egy nyelvet, úgy látszik, nem értik, akkor elmondom hangosabban és tagoltan!

 ÉHES VAGYOK! ADJATOK ENNI! MOZOGJATOK!

 Ennek van foganatja, előbb simogatnak egy kicsit, de látják, hogy ettől nem lakok jól, ezért mindenki kedvesen mosolyog, és ott hagynak Anyukámmal. Na, ebből nem lesz kaja! Hol a vezetékem? Itt tartottam, amikor váratlanul valamit a számba tuszkoltak, amitől nem tudtam tovább vezényelni, viszont a számba valami furcsa, jó ízű kaja ömlött! Tele lett vele a fejem, ezért nyeltem egyet, azután még egyet!

Hú, de fárasztó, …. nyelni, és nyelni, egyedül csinálni mindent! El is aludtam közben.Arra ébredtem, hogy egy furcsa, idősebb alak mozog körülöttem és halkan beszél.Kivett a ketrecszerű ágyacskámból és kissé kibugyolált a takaróimból, hogy mozogni tudjak.

Felemelt és közelről néztük egymást pár percig, majd ezt mondta:

 „A Nagypapád vagyok, talán ismerhetsz előző életeidből! Én fogok Neked mesélni az országunkról, népünkről, történelmünkről, tanítani foglak! De, most, mindenekelőtt be kell mutatnunk Téged Égi előljáróinknak, hogy életedet az egészség, a boldogság és a tudás vezérelje, hogy megmutasd, családodnak és nemzetednek büszkesége vagy!”

 Csendben az ablak elé húzott egy fotelt, amibe takarókat rakott, hogy kényelmesen feküdjek és rám világítson a Hold! A nyakából levette csillogó láncait és a legnagyobbat egy gyönyörű kereszttel a mellemre helyezte, majd az összes gyűrűjét és karkötőit is lehúzta és mellém tette.

Csendben figyeltem, hátha megértem, mi történik, bár egy szót sem értettem! Az öreg az ablak elé térdelt és fejét lehajtva halkan, de érthetően mormogott:

 „ Mi Urunk, Ki vagy a Mennyekben, Szűz Mária, Magyarország Örökös Királynője, és Te a Világügyelő Fiú!

Halljátok szavaimat!

A Földre érkezett családunk legújabb tagja, befogadjuk és szeretjük ŐT!

Engedjétek és Támogassátok abban, hogy Egészséges, Boldog és teljes életet éljen családja körében!

 Ő sokra hivatott és Én mindent megteszek azért, hogy pontosan tudja, hol van Magyarország, a Hazája, Mi az Ő neve, amin szólíthatják az Istenek és Földiek,  ….

Az útját Ti jelöljétek ki, amely a csillagokba vezet!

 A család és a Nemzet követi, hiszen Ő az, Akit vártunk, … nagyon régóta!”

 Amikor az öreg idáig ért, láttam, hogy a csukott ablakon keresztül három fénylő testű férfialak lépett a szobába és mellém álltak … a térdelő alak mellé, de Ő látszólag nem is vette észre az érkezőket!

 A középső férfi, csendben fölém hajolt és azt mondta:

 „ Szép Földi alakod van! Kérésed szerint irányítottunk a Földre, Családunk imáit is meghallgatva végig Veled maradunk, szükség esetén támogatunk! Tevékeny élet vár Rád! Igyekezz! Amikor szükséged van Ránk, csak hallgass a lelkedre, és szólíts Minket!”

 Ahogy ezeket mondta, észrevettem, hogy a nyakában függő aranykereszt felettem lengett, hát, belekapaszkodtam. Igen, de ezért Ő nem tudott felegyenesedni, ezért mosolyogva így szólt:

„ Ezt nem először teszed, utoljára abban az életedben kapaszkodtál a keresztembe, amikor 1526 augusztusában az anatóliai berlerbég csapataival vívtál nagy csatát Mohács mezején… később a Magyarok Szent Koronája is kiválasztott őrzőjének… … most is valami hasonló nagyszerű, dicsőséges élet készül számodra!

Engedd el szépen a keresztet! „

 Én nem engedtem, erősen szorítottam! Látta, hogy erővel nem győzhet, ezért taktikát váltott, egészen fölém hajolt és nevetve a fülembe súgta:

 „ Nem bánom, a Tiéd lehet! Kezet rá! „       – és a tenyerét nyújtotta, és Én … kis balga, belecsaptam, de, ehhez el kellett eresztenem az ékszert, ami kiszabadult és a férfi felállt!

 „Ügyes vagy! , A kereszt a Tiéd lesz, amikor megérettél a viselésére és bizonyítottad rátermettségedet! Áldásunk kísérjen!”

 Közel hajolt és megsimogatott, a szemembe nézett és mosolygott, ekkor láttam, az  Úr Földi alakjának hideg, kékes-szürkés mosolygós szempárját, körülötte apró ráncokkal….és nevető hangját hallottam …

Befejezésül mindhárom alak kitárt karokkal védelmezően összekapaszkodott fölöttem és mosolyogtak, kereszt alakú jeleket rajzoltak fölém a levegőbe, majd lassan eltávolodtak és ködbe vesztek a kinti hószakadásban!

Végre a térdeplő nagypapám is befejezte a monológját, felállt, visszavette az ékszereit és visszacsomagolt, majd gondosan visszatett a helyemre.

Lassan elhalványult a Hold ereje és felkelt a Nap, alábbhagyott a havazás és megindult a család áradata, hogy megnézzenek és örüljenek Nekem! Apukámat és Anyukámat már ismertem, de most megérkezett egy hasonló életkorú házaspár is, apró mosolygós nő és egy hasonlóan vigyori férfi.

Őket úgy mutatták be Nekem, hogy a Nagynéném és a férje. Egy kicsit játszottak Velem, mosolyogtak és hol rám, hol egymásra néztek furcsán, kérdőn, de látszott, hogy szeretik a gyerekeket és jó emberek! Végül fényképezkedtek egyet Velem és az Anyukámmal és Apukámmal. Én egy kicsit pont becsuktam a szemem, de miért nem szóltak előre, hogy most nézzek! Másodszorra sikerült, mert most már figyeltem és szép lettem a fényképen is!

Aztán megérkezett a Nagymamám és a Nagypapám, azt mondják, hogy nagyon messziről, egész éjszaka jöttek a havazásban, hogy megnézhessenek! Öregedő, kopaszkás férfi, fiatalos, hol nevető, hol síró nő, de kedvesek! Ők nagyon félénken és nagyon óvatosan nyúltak hozzám, nehogy összetörjenek, pedig nem török csak úgy! Beszéltek hozzám és mosolyogtak, közben megvizsgáltak, hogy milyen szép vagyok és milyen kicsi! Pedig, normális nagyságú vagyok! Minden baba ekkora. Vagy nem? A fényképezés itt sem maradhatott el, mert, mint mondták messze földön is meg kell mutatni, hogy tényleg vagyok és Ők most már Nagyszülők! Aha… Ők öregedtek meg hirtelen! Nekik is szépen mosolyogtam, pedig már nagyon unom …

 Azután megint megérkezett a Nagymamám és a Nagypapám… hányszor jönnek? De, Ők nem azok, akik az előbb… Akkor most kik az igaziak?Anyukám szerint mind a két páros az enyém, mert két Nagymamám és két nagypapám van. Ez jó, az elején van, amiből mindjárt kettőt is adnak!

 Ők is felvettek és beszéltek hozzám, megígérték, hogy gyakran találkozunk, és sokat játszunk, meg gyakran mesélnek! Ők majdnem elfelejtettek fényképeket készíteni, de azután eszükbe jutott és Velem együtt szépen mosolyogtak. Nagyon nehezen indultak haza, mert a Nagymamám nem tudott elszakadni Tőlem. Meg is értem, mert Én egy értékes emberke vagyok! A Nagypapám vett ki a kezéből és az Anyukámnak adott vissza, Őt is megsimogatta és valamit a fülébe súgott, amitől Anyukám mosolygott! Végül a Papám fölém hajolt, közben a lánca a kereszttel felettem lengett, megsimogatott, mint az éjszaka az a másik, és így ugyanúgy láthattam a hideg, kékes-szürkés mosolygós szempárját, körülötte apró ráncokkal…   Ismerős, … de honnan? A kereszt után nyúltam és belekapaszkodtam, de, Ő nem vette el, hanem a fejét kihúzta a láncból és lazán a csuklómra hurkolta.

 Azután sokáig nézett, majd azt mondta:

 „Első mozdulataid a kereszthez vezettek! Minden Erő és Hit, ami ebben a szimbólumban van, legyen a Tiéd, Ők segítsenek utadon!”

 Hát, így telt a sokadik-első napom, amiről senki sem tud, csak Ti, akik már beszélitek a Mi csodás nyelvünket!

Nektek elmondtam, de másnak egy szót se…

 

Budapest, 2024.

 

                                                                                                                                           Bajkó Feri