Elnézést, ha hosszúra sikerült, de le kellett írnom ! PUSKÁS ÖCSI bácsinak tartozok ennyivel, sőt többel is, ha kell, ezerszer ennyivel is !
Csak azért osztom meg, hogy megvédhessem! Nem szorul rá, de a mai napig is rázúdított mocskolódásokból kezd elegem lenni! Puskás Ferenc nem csak a magyar, de az egyetemes labdarúgásnak is kiemelkedő alakja. Bizonyítja ezt az is, hogy a mai napig szeretettel és tisztelettel említik a nevét Spanyolországtól kezdve Görögországon át Ausztráliáig az egész világon. Sportemberi nagyságát a FIFA többszörösen is elismerte, – visszavonulása után több mint 40 évvel ! – hiszen életműdíjjal jutalmazta, valamint róla nevezte el azt a díjat, amelyet minden évben az a focista kap, aki a szezon legszebb gólját érte el az egész földgolyó összes bajnokságát beleértve ! És mégis, itthon a Facebookon,Ő csak egy hazaáruló és rákosi – őrnagya jelzővel illetett, megvetett személy! Ennek a megosztásnak az elődjeiben olvastam !
Aki így gondolkozik, annak felhívom a figyelmét, hogy Puskás Ferencet hivatalosan rehabilitálták, állami szinten bocsánatát kérték és hivatalos állami kitüntetésben részesítették! Halála után a Bazilikában helyezték végső nyughelyére! De ha valakik még ezt követően is dogmatikusan és szűk látókörűen gondolkoznak, akkor elmondom, hogy Puskás Ferenc 17 évesen már a szíve fölött viselte a MAGYAR nemzeti címert és mindhaláláig MAGYAR is maradt! Kiugró tehetségként indult és egyetlen magyarként be is teljesítette a küldetését! A világ legjobbja lett! De mennyi lemondás és szenvedés árán? Nézők milliói imádták a játékát, amit csak tényleg a legnagyobbakkal lehet egy napon emlegetni. Játszani és húzni a világ legjobb csapatát a Real Madridot, miközben Magyarországon katonaszökevényként hazaárulásért halálraítélték! Távollétében és a védelem esélyének megadása nélkül! Pedig Ő a kezdetektől csak focizni akart! És focizott is! És hogyan ….. ! Arról nem tehetett, hogy az ötvenes években a Rákosi időszakban a politika a sport területét is kihasználta és a budapesti csapatokat „ patronálás” szempontjából felosztották a minisztériumok között. Kispest- Honvédelem = Budapesti Honvéd, Újpest – Belügyminisztérium = Újpesti Dózsa, Ferencváros – Mezőgazdaság= Kinizsi , Vasas- Szakszervezetek , stb. Ugye, hogy ismerős a történet a ráncosabb arcúaknak ?! Természetes lett tehát, hogy Puskás Ferenc katonatiszti rendfokozatokat viselt. Ő nem akart soha az életben katona lenni, de ha focizni akart, akkor ezt is el kellett viselnie!
És viselte, de mindig csak élt és soha nem visszaélt vele. Erre példa az, hogy sok csapattársát, valamint ismerősét, de indokolt esetben akár ismeretleneket is megmentett azzal, hogy Farkas Mihály honvédelmi minisztert szinte „megzsarolta” és ügyesen irányította a kényes esetekben. Sok ember neki köszönheti az életét, és ez nem túlzás. Dokumentált esetekről beszélek. Bárki utánajárhat. Nem említem a kisebb jó cselekedeteket, amikor csak pénzzel vagy befolyással segítette családok megélhetését. Nem akarom az életét leírni, hiszen arra kevés volt egy két órás film is. Megannyi könyv és cikk méltatja Öcsi emberi nagyságát is a játékos pályafutása mellet és vele egy szinten. Ő jó ember volt a rossz korszakban! 1956 Magyarország dicsősége és bukása volt egyben. Az életérét küzdött az ország. De, Ő, akkor is játszani akart, nem háborúzni, mert tudta, hogy a játékban meghódíthatja a világot, de a harcban és háborúban csak alul maradhat, mert Ö szeretetre méltó és kedves ember volt, nem katona típus!!!
Ezért nehezteljünk rá, mert talált egy módot, hogy szabad maradhasson és hírünket vigye a világban, a letiport és gúzsba kötött Magyarországnak! Én békés ember vagyok és nem tisztem igazságot szolgáltatni, de úgy gondolom, hogy az ember védje meg a bálványait! Kérem, hogy aki rosszat gondol róla, mert Ő úgy tudja, hogy ez így van, az olvassa el a róla íródott valamennyi könyvet, tanulmányozza az akkori politikai környezetet és életkörülményeket. Mindent, aprólékosan, az egész életét. A kezdeteket, a felívelést, a csúcsra jutást, a forradalmat, és utána a rettegést, a bujkálást, a családjától való elszakítottságot, az értük való aggódást, a magányos küzdelmet, az eltiltást, a nemzetközi elszigeteltséget, az ismételt világhódítást! Remélem, hogy előtte is ki fog rajzolódni egy apró termetű szőke kisgyerek, aki nagyon szerette a legjobb barátját, a labdát! És soha nem tudták őket szétválasztani, még felnőttként sem. Mert Ők ketten a világot is csodálatba ejtették! Értsék meg, mindenki ezt tette volna az Ő helyében, mert ezt kellett tennie. Neki fociznia kellett! Ő tudta, hogy a csúcsra ér! Nem érhet, hanem, hogy oda fog érni, ha törik, ha szakad. Magyarként! Tudta róla a világ, hogy Ő kicsoda és honnan jött, a „bolond magyar”, Pancho, Mr.Puskás, és valamennyi néven!
Annak az országnak, amely Őt kivetette, Ő volt a legnagyszerűbb reklámja és legjobb terméke! És mégis van, aki ilyen fórumokon még mindig a régi rendszer dogmái alapján ítél? Ebben az országban tényleg megállt az idő? Itt még mindig nem lehet normálisan elismerni azt, ha valaki valami jót cselekszik? Egy olyan ember gyalázni, aki nem tud védekezni? Ki a jogosult arra, hogy felette ítélkezzen? Mutassa meg magát! Ha gondolja, tekintheti az írásomat védőbeszédnek, de ha vádolni, vagy ítélkezni akar, akkor nagyon nézzen utána a tényeknek, mert még élnek azok az emberek, akik bármikor megerősíthetik a szavaimat. Az Én nevem csak nekem fontos, de a becsület és tisztesség mellet bármikor kiállok, de ha ez nem elég, akkor hívjuk Grosics Gyulát, Buzánszky Jenőt és Sándor Károlyt, valamint azokat az embereket, akik a rendszerváltás után a Köztársaság nevében rehabilitálták Puskás Ferencet!
